2012. április 20., péntek

Az optimális erőkifejtés elve

A jóga gyakorlók körében gyakran téma, hogy hol is történik a “varázslat”? A test határain innen, vagy túl? Milyen mértékű az ideális erőfeszítés a gyakorlatokban, mely a fejlődéshez vezet? Erről sokan más véleményen vagyunk. Általában a különböző irányzatok képviselői eltérő válaszokat adnak ezekre a kérdésekre. A harcosabb (ksatriya) irányzatok az izom erővel, a szellemibb irányzatok (brahmana) az elme erejével való munkára sarkallnak.
Valójában ez elég összetett kérdés. Előtte jó volna tisztázni, hogy mi a célja a jógának, hogy mi számít eredménynek a jóga gyakorlásban, hogy milyen motivációk mozgatják a jóga szadhakát a fejlődés útján? Ezekről azonban egy következő alkalommal lesz szó. Túlságosan messze vinne az eredeti kérdéstől, pedig nagyon is fontos ezeket megbeszélni, mielőtt az ember neki esik a testének, hiszen ezek a tényezők határozzák meg a gyakorlás mentalitását, hangulatát és végeredményét is…
A jóga gyakorlásban minden erőlködés hátráltat. – ez egy, az óráinkon gyakran elhangzó alaptézis. Miért is van így? Azért, mert, mikor erőlködünk két dolog történik. Az izmokban ellenállás keletkezik, a légzés feszültté, és szaggatottá válik. Ennek az eredménye az, hogy a feszült, visszatartott légzés hatására az izmok még tovább feszülnek és a további erőlködés hatására, olyan sérülések keletkezhetnek (húzódások, mikro-repedések az izomban, szakadások), amelyek hosszú időn át gátolhatják az előre lépést.
Gyakorlás közben az egyik legfontosabb kérdés, hogy hogyan lélegzünk. Jó tudni, hogy a belégzés mindig az izmok megfeszítését, az erőkifejtést segíti, a kilégzés pedig a lazításukat és nyújtásukat. Ezzel tisztában lenni már fél siker, hiszen már tudjuk, hogyan használjuk a gyakorlás különböző szakaszaiban illetve a testhelyzetekben.
Az is igaz, hogy ha csak a kényelmes helyzeteket keressük a pozíciókban és minden kellemetlenséget kerülve túlfinomkodjuk a gyakorlást és csak félálomba szuszogjuk magunkat az ászanákban az sem fog előre vinni. Bizonyos mértékű erőfeszítést mindenért kell tenni, amit el akarunk érni. Miért lenne másképp a jógában? A kérdés csak az, hogyan tegyük meg…
A két véglet nem sok eredményre vezet. Láttam már néhány “erőszakosabb” gyakorlót, akik hosszú évek kemény munkája alatt jó merevre tudták jógázni magukat. Ilyenkor ez mentális szinten sem hoz jó gyümölcsöket. Az erőszakos, vagy túl akaratos gyakorlás, ami figyelmen kívül hagyja az ahimsa, vagyis a nem-ártás elvét, erőszakos személyiséghez vezet és különböző anomáliákat fog létrehozni, amely megmutatkozik a viselkedésben, kommunikációban, vagy akár a szexualitásban. Ilyenkor a gyakorló van, hogy agresszívvé válik.  A jógában nem elég kitartani a gyakorlás mellett. A milyensége és minősége a gyakorlatok kivitelezésének és a közben fenntartott tudatállapotnak meghatározza az eredmény milyenségét és minőségét is.
…szóval, a két végletet már ismerjük. Lássuk, hogyan kerülhetünk a középútra, és hogyan használhatjuk az optimális erőt. Ennek előtte érdemes megismerkedni a test jelzéseivel, hogy egyáltalán tudjuk, miről ismerjük fel, hogy a határon vagyunk. Ajánlott gyorsan megtanulni a különbséget a pozitív és a negatív fájdalom között. A pozitív fájdalom jelzi, hogy éppen most a határon vagy. Feszülés, húzó érzés és esetleg remegés jelzi. Ezek egyébként természetes reakciói is a testnek, azt jelzik dogozol velük, és az egész nap összehúzódott izmoknak ugyanúgy nem kellemes akár eredeti helyzetükbe visszatérni, mint neked felállni, mikor hosszasan ülve a számítógép előtt akár, elgémberedett a tested. Ilyenkor én még picit tovább szoktam menni… Ha a remegés elmúlik ennek hatására, azt jelenti, hogy felhasználtuk a tartalékokat, és éltünk a test “ráhagyásával”. Itt megtartani a helyzetet nem feltétlen kellemes… de hé, mondta valaki, hogy a jóga nem fáj?
7-your-comfort-zone-is-not-where-the-magic-happens
Ez egy érzékeny pont. Nagyon figyelmesnek kell lenni, mert ha a legkisebb mértékben is túllépjük a határt követő “ráhagyás” területét, sérülni fogunk. A hirtelen mozdulatot, “belehintázást”, váratlan kiugrást a gyakorlatból kerülni kell. A légzés itt meghatározó. Jól megfigyelhető, hogy a hosszan elnyújtott kilégzések milyen nagyon támogatják a nyújtás folyamatait. Ezzel dolgozunk ilyenkor. Azt gondolom, hogy ugyanúgy, ahogy az életben a tanulás, fejlődés legtöbbször egy kellemetlen vagy fájdalmas tapasztalásból származik, úgy a jógaszőnyegen is. Mindezt el lehet kerülni a csupán közérzeti jóga gyakorlással, de ha valaki komolyan szeretné a jóga ászanáit gyakorolni, ahhoz bizony óvatosan és nagy figyelemmel, de újra és újra picit meg kell haladni a határokat. Magam részéről legalábbis az így végzett gyakorlásban tapasztaltam hatékony fejlődést.
Mindez nem azt jelenti, hogy nem tartjuk tiszteletben a határokat. Nagyon is tiszteletben tartjuk, de megtanulunk dolgozni velük. “Kis szenvedés a jógaszőnyegen, nagy szenvedésektől óv meg az életben” – szoktuk mondani, hát igen, meg kell hozni a cél elérése érdekében az erőfeszítés áldozatát…
Az optimális erőkifejtést úgy szoktuk jellemezni, hogy: nem mindegy hogyan lépsz be egy szobába. Ha rácsapsz a kilincsre és betéped az ajtót, könnyen megüthetsz valakit, vagy ijedtséget keltesz. Ha lagymatagon ráteszed a kezed a kilincsre, nem történik semmi, sosem jutsz be. Ahhoz, hogy úgy lépj be, ahogy ideális, meg kell találnod, milyen erővel nyomd le azt a kilincset, és milyen erővel told meg az ajtót befelé. Hát valahogy így nyitunk be a test ajtaján is..

2012. április 18., szerda

Nők áramlásban

Ha a női archetípusok terén kellene a Vinyasa Flow Yogát meghatározni, leginkább Aphroditével azonosítanám. Ő nem csak a szépség, szerelem és szenvedély istennője. Belőle fakad a művészek kreativitása, az alkotás késztetése, az extatikus öröm,  ő az, aki a változásokat inspirálja, és a legszorosabb kapcsolatban áll az érzéki és érzékszervi élményekkel. Ez mind az, ami magában a “Flow” élményben összegződve megnyilvánul és létrehozza a tökéletes jelenlét állapotát az “itt és most”-ban.



Nőként jelen lenni a létezésben, szerintem csodálatos ajándék. Ha egy nő meg tudja élni és ki tudja teljesíteni nőiségének minden aspektusát, valóban az önmagából táplálkozó, minden külső tényezőtől független, ragyogóan boldog, szabad emberré válhat. Ehhez persze szükséges a nőiség ismerete, de még fontosabb, hogy az intellektuális tudáson túl, képesek legyünk megvalósítani szerepeinket: az anyát, a gyermeket, a szeretőt, a csábítót, a szentet… Ezek mind egy-egy archetípushoz kapcsolhatók, s hogy milyen egy nő személyisége az határozza meg, hogy melyik aspektus érvényesül általában gondolkodásában, viselkedésében, motivációiban, vagy melyik aspektus kerül előtérbe a különböző szituációkban. Persze meghatározó személyisége egyéb részeihez fűződő viszonya is. Meghatározónak számítanak azok az aspektusok is, amelyekkel egy nő nem mer, vagy nem tud azonosságot vállalni. A női személyiség nagyon összetett. Természetéből fakadóan változékony. Egy nő több síkú létezésben van jelen és kár megcsonkítani, elvenni lényegét azzal, hogy beszűkítjük személyisége változásainak mozgásterét.

Azt tapasztalom, hogy a nők, vagy környezetük, leginkább az Aphrodité aspektust hajlamosak elnyomni magukban. Mintha hiba lenne a pillanatnak élni, mintha neveltetésük puritán, erénycsősz hangjai megtiltanák nekik az érzékekből fakadó örömök élvezetét, a nőiségben rejlő erők játékának kiélését. Itt nem csak a szexualitásra, vagy a szexuális szabadságra, vagy szabadosságra gondolok. Sok olyan nővel találkozom, aki az elvárt szerepek börtönébe zárkózva elvesztette szeme fényének ragyogását, a mosolyában megbúvó zabolátlan kacaját, finomságát, lágyságát, női kreativitását, a Shakti erő megnyilvánulását, mert úgy vélik adott élethelyzetükhöz, házasságukhoz, anyaságukhoz, üzleti életben való tevékenységükhöz nem méltó, nem vállalható, vagy nem összeegyeztethető az Aphrodité aspektus kifejeződésével.

Kétségkívül ez a legnőiesebb energia… Sok nő képtelen megélni, vagy legalábbis nem engedi meg magának, mert fél ennek a hatalmas erőnek a felszabadításától, a felette gyakorolt kontroll elvesztésétől. Mikor a Vinyasa Flow-t, az áramlás jógáját gyakoroljuk, kaput nyitunk ennek az archetípusnak. Miért is ne tennénk…

Aphrodité maga a változás. Ereje mindent átformál. Végig halad az általa keltet folyamat azokon a ciklusokon, amely a természethez oly szorosan kapcsolódó nőkben jelen van.

Bármilyen élethelyzetben is vagyunk önmagunk teljességének megélésének minősége táplálja azt. Ha valaki nem teljes, nem boldog a nőiségében, akkor a nőiségben rejlő szerepekben sem tud jól működni, legfeljebb ideig óráig megjátszhatja azokat. Megértés és tapasztalás nélkül azonban ez csak színház.

Jó lenne, ha minden nő megismerné és felfedezné lényének teljességét. A bennünk megnyilvánuló archetípusokat, aspektusokat nem elfojtani kell, hanem felismerni, megtanulni használni azokat, és úgy megidézni őket a szituációkban, hogy kontrollált jelenlétükkel az éppen szükséges erőkkel, képességekkel és tulajdonságokkal ruházzanak fel. Így válik egy nő képessé arra, hogy nőiségét önmaga és az élete kiteljesítésére használja fel, nem visszaélve persze eszközeivel. Ezáltal képessé válik annak az erőnek, ha tetszik Shaktinak a birtoklására, amely rajta túláradva a környezetében, sőt a világban is elindítja a változás folyamatait, így vagy úgy…

2012. április 17., kedd

Változás…

Sokszor beszéltem már arról, hogy a Vinyasa Flow a változás, az áramlás megélésének gyakorlata. De mit is jelent ez valójában és hogyan jelenik meg a jógaszőnyegen túli világban?

Nem csak a modern életmódra való tekintettel fontos tulajdonság a változás helyes megélésének képessége. Életünk alakításában is nagyon fontos szerepet játszik, hiszen aki nem képes változtatni, mert nem elég bátor elhagyni a megszokott sémákat és bejárt utakat, annak kevesebb esélye lesz arra, hogy felfedezze és megélje az álmait, amiben teljesen kiteljesedhet és boldogságra lelhet. Van egy mondás: “Ostobaság a járt utat járatlanra cserélni.” – hát, nem tudom ki találta ezt ki, de sok mindentől megfosztotta azokat az embereket, akik hajlandóak lettek volna kilépni a megszokások medréből. 

Mikor arról beszélünk, hogy “változás”, akkor egy nagyon fontos folyamatra utalunk. Ahol nem az indulás és nem az érkezés a fontos, hanem az út, amin az egyiktől a másikig haladunk. Ez a átalakulás időszaka, amely fontos szakasz az életben. Magának az élet tartalmának a magja. Ha a vinyasa flow órán az egyik gyakorlatból a másikba áramolsz, ne arra figyelj, hogy most mondjuk az “adhomukha-svan-asana” (lefelé-néző-kutya pozíció) formában időzöl, és aztán ebből felveszed az “urdva-mukh-svan-asana” (felfelé-néző-kutya-pozíció)-t, hanem értsd és éld azt a folyamatot, amíg egyikből a másikba jutsz. Mi történik, mi zajlik benned? Mi változik, mi változatlan? Könnyű, vagy nehéz átkerülni egyikből a másikba? Melyik érzed jobban magad? Megtanulni használni ezeket a kérdéseket a jóga gyakorlása közben sokkal többet ad, mint tudatos gyakorlást.



Gondolj csak bele: mit is jelent felvenni egy formát, ászanát. Ez a pozíció, amiben most vagy a tudatosságod tere, ebben valósul meg a tökéletes jelen-lét. Az ászana, nem csak fizikai forma, hanem mentális folyamat, pránikus erőtér, az érzelmek kifejeződésének helyszíne. Ha így ismered fel, megláthatod az összefüggést az ászanákban való áramlások és a benned zajló folyamatok, vagy épp az életedet alkotó szituációk változása között és persze ezekhez való viszonyod és a megélésed minőségeit is felismerheted. 

Fontos volt számomra visszaemlékezni erre, mert az életem fordulóponthoz közelít. Bár megszoktam, hogy nem jellemző rám az állandóság, mégis ha nem figyelek, elveszítem a tudatosságom, hajlamos vagyok nekifeszülni ezeknek a természetes folyamatoknak. Pedig az a helyzet, hogy nem vagyunk mi magunk sem állandóak. A testünk, a lelkünk, szellemünk, gondolataink folytonos változásban vannak. Mi értelme is lenne ennek ellenállni. Az élet szépsége magában a változásban van. Ez a folyamat az, amely előre visz, felemel, új lehetőséget, új tereket nyit. Színeket és tartalmat ad az életnek. Ebben fejlődünk, csak ebben fejlődhetünk. Majdnem lényegtelen honnan indulunk és hova tartunk. Mindegy, hogy az álom realizálódásnak mekkora a valószínűsége, mert még ha megvalósíthatatlan is jobb küzdeni érte, vele álmodni és törekedni, s akár elbukni benne, mint meg sem próbálni és üressé válni…

Statikussá tenni egy élethelyzetet, vagy bemerevíteni a gondolkodást, megállni és nem mozogni többé… felér a halállal. Az élet mozgás, változás… Ha a személyiség nem formálható, ha nincs befogadás új dolgokra, nézőpontokra, tapasztalatokra, ha elfojtjuk a nyitottságot, vagy vonzódást a megszokottól, vagy elfogadottól eltérő dolgokra, eldobjuk az életünket. Olyan, mintha az élet megunná egyszer a változást, a mozgást, s a tél beköszönte után már nem lenne több tavasz…

2012. április 9., hétfő

Jóga gyógynövényekkel

Az ászana gyakorlás legfontosabb elvei közé tartozik az ahimsa, vagyis a nem ártás és a satya, az igazság elve. Jó, ha úgy végezzük a gyakorlást, hogy tiszteletben tartjuk a test határait és őszinték vagyunk magunkhoz azzal kapcsolatban, hogy éppen abban az adott pillanatban mire képes a testünk. Ellenkező esetben kisebb-nagyobb sérülések keletkeznek, amelyek gátolnak, sőt akár vissza is vetnek a fejlődésben. Persze előfordulhat olyan, hogy rosszul mérjük fel a helyzetet, vagy nem megfelelő a koncentráció és a sérülés figyelmetlenségünk következménye, vagy éppen testi adottságunk, vagy korábban végzett mozgásformák eredménye, hogy sérülékeny, érzékeny a testünk.

Ezekben az esetekben jó ha van a lelkes sadhaka tarsolyában néhány jógikus eszköz a problémák orvoslására és gyógyítására, melyekkel jól támogatható és felgyorsítható a regeneráció folyamata, vagy éppen a makacsul merev izmokkal való munka válhat könnyebbé. Miközben tisztázzuk, hogy mikor milyen sérüléssel is van dolgunk, megismerkedünk a különböző gyógynövényekkel, melyek nagy segítséget jelentenek az izmokkal, inakkal, ízületekkel végzett munka során.



Leggyakrabban, egy-egy erőteljesebb óra után izomláz jelentkezik, amit az izmokban felhalmozódott tejsav okoz, bár a modern kutatások szerint az erőltetés hatására létrejött mikro repedésekbe áramló víz által létrehozott ödémák feszülése kelti az izomláz érzetét.  Ilyenkor jót tud tenni a masszázs, vagy a váltott hőmérsékletű zuhany, esetleg a szódabikarbónás, vagy tengeri sós fürdő. Megér egy próbát a levendulás bedörzsölés, ami nem csak az izmokat lazítja, de kellemes illata segíti a pihenést relaxációvá tenni.
Ha azonban az izomláznál erősebb fájdalmak jelentkeznek valószínűleg izomhúzódásról beszélünk. Általában a nem elégséges bemelegítés, vagy a túlzott nyújtások hatására jön létre. Ebben az estben a tünetek megszűnéséig javasolt kímélni a sérült izmot, pihentetni, mentesíteni a terhelés alól. A gyógynövényes fürdő alkalmazása ebben az esetben is kellemes terápia: a kakukkfű, a fodormenta, a borsmenta mind alkalmazható erre.

Krémek formájában nagy segítséget jelent: a fekete nadálytő, bár ez máj problémák esetén nem javasolt, illetve 3-4 hétnél tovább nem alkalmazható. Nem úgy az árnika, vagy a gyermekláncfű, amelyeket korlátozás nélkül kenegethetünk a fájó testrészre. Izomlazító és gyulladáscsökkentő hatásúak. A cickafark olaj szintén jó fájdalomcsillapító, és a sérült területbe dörzsölve hamar megszünteti a kellemetlen érzeteket.

Az izmok egészségét a gyógynövények belsőleg alkalmazva is jól támogatják. A fekete bodza például a könnyű izomláztól a reumatikus fájdalmakig képes megszüntetni a tüneteket. De fogyaszthatunk csalán teát is, amely nem csak az izmokra hat jótékonyan, de az ízületeket is erősíti.

A hirtelen rossz mozdulat, vagy helytelen kivitelezés következtében kialakult rándulások, duzzanatok kezelésében a fentiek mellett jól alkalmazható a káposztás, vagy ananászos dunsztolás. A sérülést követően hideg, majd a gyógyulás előrehaladtával meleg pakolást alkalmazzunk. Segíthet a varázsmogyorót, kurkumát, rozmaringot, vagy majorannát tartalmazó készítmények alkalmazása. Ebben az estben elkerülhetetlen és elengedhetetlen a pihenés.

Ezeket, az itt felsorolt gyógynövényeket persze nem csak sérülés esetén alkalmazhatjuk. Minden körülmények között jó hatást gyakorolnak az izmokra, ízületekre és az egész szervezetre. Legtöbbjük megtalálható az ébredő erdőkön, mezőkön, de a közeli herbáriákban biztos elérhetők.