Július Teliholdja (07.03) a legfontosabb hindu ünnepek egyike. Ilyenkor tradicionálisan virágokkal, füstölőkkel, mantra recitációkkal és felajánlásokkal fejezik ki a tanítványok szeretetüket és tiszteletüket a Guru felé, mindezzel egyben megerősítve a kapcsolatot mester és tanítvány között.
A mitológia alapján egészen az első nagy bölcsig vezethetjük vissza ennek az ünnepnek a gyökerét. Ő Vyasa volt. Mitológikus személy, akivel sokszor, sok helyen találkozhatunk az ind mitológiában és a szent iratokat tanulmányozva. Ahogy neve is utal rá (Vyasa – szerkesztőt jelent), így megtestesíti azt a személyt, aki a Védákat 4 felé bontotta (Rg-, Sama-, Yajur-, Atharva Véda), hogy könnyebben értelmezhető és tanulmányozható művé váljon az emberek számára. Mindezzel tulajdonképpen minden guru Gurujává vált, s akik tanítványnak szegődnek, bizony mind kivétel nélkül karmikus adóssággal rendelkeznek felé, hiszen Ő az aki létrehozta a mester és tanítvány viszonyt (guru-shisya) és elindította a Guru vonalat (Param-para), amivel lehetővé tette, a tanulást és fejlődést. Ezért is szerepel majd’ minden tanítványi láncolat mesterei között.
A legjellemzőbb felajánlás ilyekor az szokott lenni, hogy a sadhaka (spirituális törekvő) elhatározza, hogy még nagyobb elszántsággal és szorgalommal végzi gyakorlatait, amely Gurudevaja által kijelölt spirituális úton való előrehaladást és az azzal járó fejlődési lehetőség megvalósítását jelenti. A tanítvány nem kevesebbet ajánl fel, mint önmagát, lemondva az érzékszervek által kínált gyönyörök illúziójáról… Ezen a napon kivételes áldás van, és az a törekvő, aki mély lelki áhítattal és alázattal kéri a Guru kegyelmét, úgy tartják, meg is kapja…
.jpg)
De ki is az a Guru?
A kifejezés sokféleképpen fordítható, attól függően, hogy főnévként, vagy melléknévként, vagy melyik etimológiai nézet szerint fordítjuk, de leginkább két részre bontják: “Gu” – sötét, “Ru” – fény, s ez alapján a Guru az a személy, aki eloszlatja a tudatlanság sötétségét. A Guru, nem kevesebb, mint Isten manifesztációja az anyagi világban, aki olyan formát ölt, amilyenben a még “fel-nem-ébredt” tanítványok számára megfelelő útmutatást adhat.
A Guru és a tanítvány közötti kapcsolatot sokszor többre értékelik, mint a szülő és gyermek kapcsolatot. A hinduk úgy tartják, kétszer születünk meg igazán. Egyszer az anyagi világ számára, mikor anyánk szül meg bennünket, s aztán egy magasabb, szellemi szinten, amikor szimbolikusan a Guru hozza a világra tanítványát. S miután a tanítvány elköteleződött felé, Ő a legnagyobb szeretettel és törődéssel vezeti útján, még ha tanítványként néha ez nem is egyértelmű. Ő a lámpás, ami utat mutat a sötétségben, mikor minden más fény elhalványul… Olyan magas szintű tudatosságot képvisel, amely nem függ sem tértől, sem időtől, sem semmilyen anyagi formától, ezért is tapasztalják meg sokan a Guru jelenlétét, még ha az földrajzilag, időben behatárolva nem is lehetséges.
Hogyan fordulhat ez elő? Mikor a tanítvány már előrehaladott a gyakorlásban és a tudatosságát kitartó gyakorlásával magas szintre emelte, úgy mondják kegyelemben részesül. Abban a kegyelemben, mely végleg kiemeli a tudatlanságból, olyan fényt ébresztve benne, mely a Guru fényeként ragyog. Ekkor ő és a Guru már nem különböznek egymástól, eggyé válnak Istenben, vagy a Legfelsőbb Tudatosságban, abban a Tudatosságban ami magában a Guruban öltött eddig testet. De maga a Guru személye másodlagos. A figyelem arra irányul, amit képvisel, amit közvetít a tanítványok felé. Ő az az önmegvalósított, a beteljesülést elért személy, aki csupán közvetítőként van jelen, szolgálatot teljesítve annak az Egységnek, amelyből kiemelkedett. Célja az, hogy ráébresszen a Guru benned van, önmagad mestere és tanítványa vagy.
Ezen az estén ismételjétek a következő mantrát 108 – szor, s töltekezzetek be a Guru kegyelmével, melyet Isten áldása kísér.
Gurur Brahma Gurur Vishnu
Gurur Dévo Mahesvaraha
Gurur Sakshat Parabrahma
Tasmai Sri Gurave Namaha
OM SHANTI SHANTI SHANTI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése