Ma a Hello inside oldalán olvastam egy cikket Gauranga Das tollából, ami azt taglalta, hogy a túlsúlyos emberek számára a jóga milyen lehetőségeket és eredményeket kínál. Az alábbi hivatkozáson elolvashatjátok a cikket és az abból indult párbeszédet, ami mondjuk csak egy barátságos “blog-párbajig” vezetett eddig.
Így történt, hogy nekiláttam megírni ezt a blog-bejegyzést.
De lássuk csak mik is voltak a tapasztalatok:
Ha már dinamikus hot yoga volt említve a fent jelölt cikkben, maradjunk ennek okfejtésén, hogy statikus vagy dinamikus, meleg, vagy normál hőmérsékleten való próbálkozás milyen eredményeket szülhet.
Először is vegyük figyelembe, hogy egy alaposan kipárnázott test esetén mennyire reális az, hogy az egyik pozícióból a másikba dinamikusan helyezkedik át. Ez például egy adhomukhasvanasaból virabhadrasana I. pozícióba meglehetősen nagy kihívást jelent, hiszen a “hurkák” gátat szabnak a mozgásnak egyrészt, másrészt az egyébként is már terhelt térdízületnek a hirtelen plusz terhelése egy ilyen mozdulatban könnyen sérüléshez, vagy szalag szakadáshoz vezet.
Alapvetően a fogyáshoz sem dinamikus jógára, sem melegre nincs szükség. Miért?
Mert az általános zsírégetéshez szükség van arra, hogy a pulzust tartósan 120 fölött tartsuk fizikai terhelés alatt, legalább 20 percig, ez után indulnak el azok a folyamatok, melyek a testsúly vesztést, kvázi magát a fogyást, vagy zsírégetést eredményezik. A túlsúlyos személy esetében azonban talán joggal feltételezhetjük, hogy a szíve is zsíros, s ebben az esetben a hirtelen, megszokottól hangsúlyosan eltérő melegben végzett dinamikus terhelés jelent, akár infarktushoz is vezethet, hiszen a test és a szív- és érrendszer felkészületlen.
A jóga pont azért érdekes, mert a légzés tudatosságban végzett figyelem összpontosítás javítja a kapilláris keringést azokon a területeken ahová a figyelem irányul, s mivel az erek kitágulnak, javul a vérellátás. Ha az egész testben javul a vérellátás, az támogatja szervezet zsírlebontó folyamatait és beindul a fogyás. Ha helyesen lélegzünk a gyakorlatban az egyébként is akkora hőt termel, mondjuk az udjayi esetében, hogy mi szükség lenne még a melegre is? De cáfoljanak meg a ducik, én úgy tapasztaltam azokon, akik jártak hozzám túlsúllyal is, hogy igen kevés kellett a hőtermeléshez és a pulzusszám emelkedéséhez.
A statikus gyakorlás első körben az ászanák végzéséhez elengedhetetlen testtudatosságot fejleszti ki, s nem mellékesen ezzel megvédi a testet a sérülésektől, s emellett átalakítja, rendezi a szervezet raktározási és anyagcsere folyamatait normál hőmérsékleten is. Ebben a fajta jógában az izmok statikus nyújtásnak és statikus feszítésnek is ki vannak téve, ami időt hagy arra, hogy a fent leírt folyamatok elindulhassanak. Ha ezáltal az izom körüli hámszövetből a zsírszövetek lebomlanak, az izom visszanyeri eredeti mozgásterjedelmét. Az izmok az őket körülvevő zsírból akarnak majd táplálkozni, így az elkezd lebontódni. Tehát azzal érdemes tisztában lenni, hogy a terhelés önmagában nem elég, kell az is, hogy valóban megfelelő legyen a kapilláris keringés, különben az izom nem fogja tudni felvenni a zsírt, ami persze a mozgatott területről nem közvetlenül az izomba megy, hanem először át kell alakulnia cukorrá, ezért is vándorol el a májba, ahol ez megtörténik, majd visszavándorol az izomba. De nem feltétlenül a mozgatott területen fog felhasználódni, vagy ott ahol lebontódott… a zsír, ami bárhol lebontódik, az bárhol felhasználódik a szervezetben… Tehát ha a hasizmot mozgatjuk például és elkezdődik a zsír leégetése, az nem feltétlen a hasizom alakulását fogja befolyásolni, hanem az egész test formálódását, hiszen a zsír onnan bomlik le először, ahol jobb a kapilláris erek keringése. A folyamatos mozgás hatására a test egyenletesen alakul át, de ezért nem kell kitenni extrém, vagy túlzott terhelésnek, ami a fent forgó esetben különösen veszélyes, inkább romboló, mint építő. Még egy fontos dolog, ha már így belebonyolódtam a zsírlebontás folyamatába. A szervezet a zsírt, vagy cukrot először az izomból használja fel, majd a vérből, májból, gyomorból, ezért van az, hogy időt kell adni a folyamatnak. Nem mellékesen jegyezném meg, hogy mindehhez az égési folyamathoz oxigénre van szükség, vagyis nem lehet légszomj a jóga gyakorlás közben.
De ne felejtsük el, hogy a duciság leküzdésében a fő cél nem a zsír égetése feltétlenül, hanem a hormonháztartás rendezése, anyagcsere folyamatok serkentése, tehát azoknak a problémáknak a megszüntetése és azoknak a folyamatoknak az elindítása, amelyek következménye a túlsúlyos test. Hiszen az ok megszüntetése rendezni fogja a következtében kialakult tüneteket is.
Nem is beszélve a duciság lelki okairól. A jóga önismereti és mentális folyamatai kezdetben a statikus gyakorlásban könnyebben megfigyelhetőek. A túlsúly leküzdéséhez a kiváltó ok felfedezése és megszüntetése nagyon fontos. Túl a lehetséges okokon, amelyeket korábban hozzászólásként leírtam, fel kell ismerni, hogy miért épített valaki maga köré olyan ütközőket, amelyek a külvilággal történt konfliktusaiban védelmi funkciót szimbolizál, vagy egy falat, ami mögé el lehet bújni. Annak is érdemes utána járni, egy étkezési zavar esetén, milyen belső tartalmak pótlására tesz kísérletet azzal, hogy folyamatosan bevisz valami tartalmat, illetve, hogy egészséges örömforrásokból tud e táplálkozni a személyiség. A duciság állapotában lévő emberek között kevés olyan akad, aki egészséges, megelégedettséggel jellemezhető önértékeléssel rendelkezik. Persze nem azt mondom, hogy védve a kudarcoktól ne állítsuk őket kihívások elé, de azt fontosnak tartom, hogy ez ne egy olyan extrém kihívás legyen, ami ha nem lelkileg, de fizikailag törheti meg a nem csak a jógával ismerkedő, de a mozgással is épp hogy csak barátkozó ducinkat.
Természetesen az étkezés nagyon fontos, nem csak a ducik, mindenki esetében az egészség alappillére. De nem csak a bevitt ételek minősége, tápértéke a fontos, hanem az is, hogy milyen lelkiállapot kötődik az étkezéshez, mennyire torzult el a hozzá fűződő viszony. Gyakran egyfajta örömforrást, vagy kényszercselekvést jelent, amire nem elég azt mondani, hogy “hát ne egyél annyit”, meg kell érteni, hogy mi az ami nem tud ellenállni és miért, és meg kell tanulni használni a jóga eszközeit arra, hogy az elme fegyelmezhetővé váljon, ahogy mondani szokták szolgaként és nem zsarnokként nyilvánuljon meg. És ezért nagyszerű a jóga, mert az ászana csak a jéghegy csúcsa.
Summam-summárum, azt gondolom, hogy a ducik esetében az alábbiak szükségesek:
- meghatározni és kivizsgálni az okot
- az ászanák precíz módosítása, amely megelőzi a sérüléseket és fokozatosságot biztosít, nem veszélyezteti még jobban az egészséget, valamint nem kezdeti kudarcokat, hanem sikerélményt ad és egyfajta bizonyosságot, hogy: igen, a ducik is tudnak jólesően jógázni.
- relaxáció és meditáció, mely segít feltárni a lelki okokat, folyamatokat
- táplálkozási szokások megváltoztatása és ennek a folyamatnak a segítése
- felelőséggel teli jógatanár, aki egyrészt empátiával, másrészt megfelelő tudással és terápiás ismeretekkel rendelkezik ahhoz, hogy meglássa mikor milyen viselkedésre, instrukcióra, ösztönzésre, módosításra, útmutatásra van szükség ahhoz, hogy ducink erőfeszítéseit megérdemelt siker koronázza.
- olyan közeg, vagy csoport, ahol a kellemetlen összehasonlítással, vagy kényelmetlenség érzéssel nem kell külön megküzdeni, hanem a résztvevők megoszthatják érzéseiket, tapasztalataikat, hiszen egyazon folyamaton mennek át. Ilyen egy “Duci Jóga” csoport.
A jógában pont az a finomság és összetettség a lényeg, ami a testgyakorlatokon túl is biztosít eszközöket ahhoz, hogy a duci gyakorló hatékony és eredményes gyakorlást végezzen. Durva és felszínes a jóga tekintetében a lesarkítása a problémának, hiszen többről van szó, mint lustaság, vagy táplálkozási probléma, s ezért nem a mélyvízbe dobás, hanem a kézen fogás és szeretetteli vezetés az, ami segíti őket, kilépni börtönükből.
Ehhez tesszük meg az első lépést, most szombaton 10.00 órától a PURNAM yoga & selfness Központ Duci Jóga workshopján!
Belépés csak duciknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése