Az órák végén nem szeretek kirohanni a teremből. Jó ülni a csendben, amely a gyakorlókban és bennem alakult ki. Pár perc ilyen csendes ücsörgés után mindig szánok időt a kérdésekre, a felmerülő érzelmek és gondolatok kifejezésére. Úgy veszem észre a gyakorlók szeretik megosztani a tapasztalataikat, anélkül is hogy én egy szót is szólnék, és talán ez kovácsolja össze őket hétről hétre egyre összetartóbb csoporttá, akik már sokszor a jógaórán kívül is barátokként jönnek össze, vagy épp segítik egymást. De jó érzés… Nagyon gyakran megjelennek azonban a legkülönbözőbb kérdések, gyakorlatokról, légzésről, filozófiáról, életről vagy életmódról. Kezdetben minden kérdés új volt… de mostanában már vannak “rutin” kérdések, amelyek engem is mélyebb és mélyebb vizsgálatára sarkalnak a témának. Ilyen például a kezdők részéről gyakran elhangzó kérdés: “hányszor kellene jönni a héten, hogy érezzem a hatását”? Korábban egyszerűnek tűnt a válasz. Ma már összetettebbnek érzem.
Lássuk csak, mire is való egy jógaóra?
Aki még sosem gyakorolt jógát, annak nyilván arra való, hogy megismerje a testgyakorlatokat, s azok által el kezdje finomítani testtudatosságát és érzékeit. Azonban akik mindenféle előképzettség nélkül kezdenek el órára járni, azoknak a testük még nincs felkészülve a mozgásra, tehát nem szabad rögtön leterhelni a mindennapos gyakorlással, az csak sérüléshez vezet, vagy eltántorítja őket a jóga gyakorlásától, mivel az csak egy újabb kötelesség igájává válik, amitől menekülni szokott az, aki még nem vált teljesen fanatikus jóga fun-ná. Mégis azt gondolom, hogy egy kezdő gyakorlónak 2-3 alkalom szükséges a héten ahhoz, hogy kialakítson egy új szokást, hogy elég intenzív impulzust kapjon a jógából, ami intenzíven indítja el a folyamatokat, így határozottabbá válnak a jógagyakorlatok jótékony hatásai és persze azért is, hogy minél előbb elsajátíthassa az otthoni, önálló gyakorlás képességét.
Amikor valaki már gyakorlottabb a jógában, akkor már egész más szerepe van a jógaórának. Heti 1-2 alkalom elég arra, hogy a haladó konzultáljon a tanárával és a tanára korrigálja a gyakorlatait, és amikor itt az idő, új kihívásokat elé állítsa a tanítványt. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy egy haladó csak egyszer gyakorol a héten… sőt. Minden nap, minden percben gyakorolnia kell, míg egész életét át nem itatja a jóga.
Egy jógaórának az a szerepe, hogy elsajátítsuk a gyakorlatok pontos kivitelezésének módját. A fejlődés azonban nem a vezetett gyakorlás közben, hanem az önálló gyakorlás idején történik hangsúlyosabban. Ekkor van idő arra, hogy kísérletezzünk a pozíciókkal, hogy lassú légzéssel kipuhatoljuk valódi határainkat, hiszen azt az órát vezető tanár vezényszavára nem lehet megtenni. Az otthoni gyakorlás alkalmat ad arra, hogy megismerjünk és felfedezzünk egy ászanát és megértsük, hogyan áll össze a testben és hogyan működik benne a test. Ehhez idő kell. Elmélyülés kell. A hangtalan, külső instrukció nélkül, csendes önálló gyakorlásban jönnek a megértések és a tanítások a lélek mélyéből.
A minden napos gyakorlás kétségtelen, hogy nagyszerű. Hasznos azonban szüneteket beiktatni a gyakorlásba. Egy héten egy nap legalább kell, ha minden nap lelkiismeretesen másfél-két órát gyakorlunk. Az intenzív, komoly gyakorlóknak azonban szokták javasolni, hogy ciklikusan gyakoroljanak. Mit jelent ez?
Megfigyeltem magamon, hogy egy intenzív időszak után, néhány napra abba hagyom a gyakorlást a fejlődés nem áll meg, izmaim nem merevednek el. Sőt, az újrakezdés első alkalmával még rugalmasabbnak, hajlékonyabbnak és erősebbnek érzem magam, mint mikor abbahagytam a a gyakorlást. Azért lehetséges ez, mert a mindennapos terhelés fárasztja, egy idő után túlterheli az izmokat, viszont a pihenés hatására új erőre kapva szélesebb határokon dolgoznak majd, s jobban ki tudják használni az intenzív gyakorlás által elért eredményeket.
Egy óra felépítése is akkor adja a legharmonikusabb állapotot a gyakorlás után, ha az nem egy monoton vonalon halad végig, hanem meg van a maga ritmusa, üteme… ti-ti-tá-ti-ti-tá… mint egy dallam. (Persze a monoton óramenetnek is vannak érdekességei és vonzatai… talán meg is ér egy újabb blog bejegyzést később.) Ugyanígy van a gyakorlás egész folyamát tekintve is. Aktivitást pihenés követ, kiterjedést összehúzódást. A jóga a természetes állapotok visszaállításra törekszik. Hát… csak figyeljük meg a természet ritmusát… bizony, az is változik.
Sosem szabad elfelejteni sem a jógatanároknak, sem a gyakorlóknak, hogy a tanár csak egy kicsit fontosabb eszköz, mint a jógaszőnyeg. Ettől az eszköztől nem szabad függővé válni, hiszen a jóga a szabadsághoz vezet, ne induljunk nevében rabság felé. Azért szükséges a gyakorlás, hogy tanuljunk, fejlődjünk, felszabadítsuk önmagunkat, és nem azért tesszük, hogy megfeleljünk tanárunk elvárásainak, bár kétségtelen, mindannyian szeretünk mestereink kedvében járni, mégis tiszta értelemmel és mértékkel tegyük.
Szóval úgy gondolom, hogy a jógaóra nem a tanár elvárásairól, vagy a létszám teljességéről szól. A jóga nem támaszt elvárásokat a gyakorló felé. Csupán meghatározza a lelkesedés és a lustaság következményeit. Arra való, hogy útmutatást és irányt kapjunk, hogy miben kell fejlődni, hol szükséges változtatni, mely területek igényelnek nagyobb testtudatosságot, s milyen helyzetekben tudjuk még kipróbálni magunkat. Általában, ha valaki komolyan gyakorol nem a vezetett órát, hanem magánórát szoktam javasolni neki. Ez az önálló gyakorlás leghatékonyabb kiegészítője. Itt mindenki személyre szabott gyakorlatsorokat kap, ami aktuális problémájának, testi-lelki állapotának és szükségleteinek figyelembevételével kerül összeállításra.
A csoportos óra persze jó közösségi élmény. Jó másokkal együtt gyakorolni. A fejlődés tekintetében is jól működő csoport dinamika által is nagy lépéseket tehetünk. Sokszor megfigyelem, hogy a haladóbb gyakorlók szinte húzzák magukhoz a kezdőbbeket, akik általuk inspiráltabbá válnak arra, hogy maguk számára is ismeretlen erőtartalékaikat felhasználják a gyakorlás során.
Azért, ne felejtsük el… a jógaóra és a tanár csak eszköz. Olyan mértékben használjuk fel őket tisztelettel, amilyen mértékben készek vagyunk rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése