2012. július 29., vasárnap

Virabhadrasana - A harcos pózok filozófiája

Szétnézve magunk körül a világban láthatjuk, hogy minden területen kemény harc folyik a sikerért, az előrejutásért és az érvényesülésért. Rengeteg kihívással kell szembenéznünk nap mint nap, ami nem engedi meg a bizonytalanságot, a gyengeséget és elcsüggedést, sokszor még a hibákat sem, mert akkor máris van valaki, aki gyorsabb, ügyesebb, jobb, s magabiztosságával, határozottságával fölénk kerekedik. Ez az állandó vetélkedés sokszor nem inspirálja az embereket, hogy jobbak legyenek, találékonyabbak, kreatívabbak abban, amit csinálnak, hanem a félelmeik felerősödése miatt a szívük haraggal, gyűlölettel és mindenféle sötét érzéssel telik meg, ami aztán kisebbségi érzésekbe, irigységbe és rosszindulatba, majd a depresszió mocsarába húzza őket. Pedig ez lehetne másképp!

Észrevehetjük, hogy más fajta érdekek és értékek kerülnek előtérbe, mint amelyeket szívünk diktálna. Ezt vagy elfogadjuk, vagy ha nem szeretnénk, akkor magunkban kell olyan változást elindítani, ami majd a világot is képes lesz körülöttünk változásra bírni. A cél nem a fejet hajtás és belekeseredés a nehézségekbe, hanem mindenképpen a felemelkedés, vagy a felülemelkedés a megváltoztathatatlanon, hogy az ne gyűrjön maga alá, és ne vegye el a lehetőségét a boldog, kiegyensúlyozott és harmonikus életnek. Csak kevesen tehetik meg, hogy kilépnek ebből a mókuskerékből és hátat fordítanak a társadalmi elvárásoknak, a piac diktálta tempónak és a magas munkahelyi követelményeknek. A többieknek nincs más választásuk, mint felvértezni testüket, szívüket és elméjüket, hogy még a sokszor extrém körülmények között is megállva helyüket, könnyedén és stressz mentesen legyenek képesek erőszak nélkül érvényesülni, megőrizve elméjük és lelkük tisztaságát, s a nem-ártás elvét.

A jóga testgyakorlatai nem csak fizikai szinten hatnak. A pontos kivitelezés által tulajdonképpen különböző mentális kódokat hozunk létre, s ezekkel képesek vagyunk hangolni az idegrendszert és mentálisan az éppen szükséges tudatállapot kialakulását támogatni. Minden, amire szükségünk van az életben, megjelenik a jógaszőnyegen is. Erős lábakon kell, hogy álljunk, stabilan és magabiztosan, hogy akármilyen váratlan helyzet, ne billentsen ki bennünket az egyensúlyunkból. Fontos, hogy az ilyen történésekkel szemben mindig nyitottak maradjunk, ne zárkózzunk be, ne húzzuk be a nyakunkat félelmünkben, védve magunkat a lehetséges külső támadásoktól. Határozottan kell nyúlnunk azok után a dolgok után, amelyeket el akarunk érni, és egy pillanatra sem szabad célunkat szem elől téveszteni. A nehézségeket próbáljuk más szemszögből megvizsgálni, mint ahogy az önsajnálat és az elkeseredés láttatja. Az élet szép, különleges csoda. Lehet a nehézségeket kihívásnak, az állandó versenyt játéknak, a csalódásokat tanításnak, a bukást pedig új lehetőségként felfogni. Csak döntés kérdése. Ez a helyes hozzáállás az életben, de lássuk, hogy nyilvánul meg ez a jógaszőnyegen.

A harcos pózok, ezeket Virabhadrasana I. II. III. IV. V. néven említjük gyakran, fizikai szinten arra hivatottak, hogy megerősítsék a láb izmait, nyitottá tegyék a csípő területét, megnyissák a mellkast, hogy az teljes kapacitásában álljon a légzés rendelkezésére, és erősítsék a karokat is. De képviselik a az elhatározás, tettrekészség, harc különböző fázisait is.

Virabhadra egy hős volt, akit Shíva egyetlen hajtincsből teremtett, hogy bosszút álljon, mikor szerelme olyan megaláztatásban részesült, hogy szégyenében elégette magát a jóga tüzében. Virabhadra megjelenési formája az I. testtartás. Félelmet keltő magabiztossággal, ereje tudatában megjelent, hogy elpusztítsa ellenségeit. A sorozat második fázisában a hős meghatározza a célt, amire a III. fázisban lecsap. Bár tradicionálisan a IV.-V. pozíció nem része a sorozatnak, mégis kifejező a Virabhadrasana IV. a győztes harcost formázó testtartás, ami aztán az alázatosan meghajló harcos követ a Virabhadrasana V. testtartásban. Ez a mindennapi küzdelmek útja is. Elszántság, céltudatosság, határozottság, mely a sikerhez vezet, ám sosem feledkezhetünk meg arról, hogy hálát adjunk eredményeinkért és lemondjunk azok gyümölcsérről.

Mikor ránézünk a Virabhadrasanára, láthatjuk, hogy határozottságot, magabiztosságot, tettrekészséget, éberséget és teljes stabilitást testesít meg. Elemi erő van benne, amely a föld energiájából táplálkozik. Mi másra lenne szükségünk a mindennapokban?

Szilárdan és erős lábakon állva a talajon biztosak lehetünk benne, hogy egész megjelenésük, és kiállásunk önbizalmunkat fogja hirdetni. Megingathatatlan stabilitásunk a föld energiájának megtartó erejét birtokolja.
A teljes tüdőkapacitás kihasználása és a mély, kiegyensúlyozott légzés az élet befogadásnak, a megengedésnek és az elengedésnek a szimbóluma. Teret kap a folyamatos változás és a ciklikusság, amely semmi másra nem tanít, mint, hogy semmi sem állandó, semmi sem maradandó az életünkben. Az életenergia, a prána, a légzés által is áramlik a testben, nem csak bejuttatja, de meg is mozdítja azt belül.

A csípő területe nem csak a nyitottságot és a befogadást szimbolizálja, hanem az életben való előrejutás képességét is. Megmutatja, könnyedén tudjuk e átlépni az akadályokat, ki tudunk e lépni felvett szerepeinkből, és tudunk e nehézség nélkül haladni egyik helyzetből a másikba, magunk mögött hagyva múltunkat anélkül, hogy kicsúszna lábunk alól a talaj.

A karok erejében ott van az elérés képessége. Valóban képes vagy kinyújtani a kezed azokért a dolgokért, amiket el szeretnél érni? Az erős karok képesek a megragadásra és a megtartásra is, hiszen a dolgokat nem csak elérni kell, sokkal több energiát és tudatosságot igényel, hogy meg is tartsuk őket.

Az elme fókusz, az összeszedettség és figyelem egyhegyű állapota az egyik legfontosabb képesség a tudatos életvezetésben. Pontos célmeghatározás, jól megtervezett lépések, eltökélt szándék és lankadatlan éberség biztos kulcsot adnak a sikerhez.

Persze az ászana nem egy álarc. Nem azt jelenti, hogy megtanuljuk szépen kivitelezni a gyakorlatokat és helyes testtartást kialakítva elhazudhatjuk az embereknek, hogy micsoda változáson mentünk keresztül. A figyelem fókuszáltsága, és a mentális jelenlét a gyakorlatokban azért is hangsúlyos, hogy a gyakorlat kifejthesse a tudatra gyakorolt hatását. Ahogy az elején említettem, a gyakorlatok bizonyos energetikai kódokat jelentenek, amelyek képesek hangolni az idegrendszert. Megfigyelheted magadon és másokon is, hogy a különböző testhelyzetek mindig valamilyen lelki állapotot fejeznek ki. Ha kérném, be tudnád mutatni a szomorú, a félős, az elcsüggedt emberek testtartását. Ez a folyamat oda-vissza működik. Nem csak a hangulat határozhatja meg a testtartást, hanem a testtartás is a hangulatot.



A Virabhadrasana felépítése:

Ezt a pozíciót is többféleképpen lehet felvenni, az általam bemutatott is csak egy opció ezek közül, ha jobban megismered a gyakorlatot különböző utakat találsz majd ebbe a helyzetbe.

Tedd próbára a pozíciót és a fenti irányelvek segítségével figyeld meg miként viselkedsz benne, milyen érzeteket és érzéseket ébreszt. Alább a Virabhadra I. pozíció leírását találod, amely a „harcos” többi mozdulatának alapja.

Sarokülésben helyezkedj el a talajon. Belégzéssel lépje előre a bal lábaddal. A lábujjakat terítsd szét a talajon, a talp belső talp élét húzd felfelé. A tenyereken támaszkodj meg a bal lábfej mellett. A tenyerek vállszélességben és a vállak alatt helyezkednek el. Hátul támaszd fel a jobb láb ujjait. Nyújtózz bele a sarkadba és ezzel emeld el a jobb sarkat a talajról. A csípő jobb oldalát úgy pozícionáld, hogy az ne nyíljon ki oldalra azzal, hogy a jobb láb húzza maga után. Folyamatosan dolgozz előre a csípő jobb oldalával és tartsd meg a medence két oldalát egy vonalon. Legyen aktív mindkét lábad. Az elől lévő lábbal a lábujjakból dolgozz hátra, a hátul lévő láb sarkából pedig előre. Figyeld meg, milyen erővonalak jönnek létre a lábakban, hol találkoznak és hol válnak el egymástól?

Majd megtartva lábaid aktivitását billentsd a medencét, előre hozva a szeméremcsontot és lefelé húzva a farkcsontot, nyújtsd meg a törzset a combodon, tárd ki a mellkast és távolítsd a vállakat a fültől, nyújtsd meg a tarkót. A belégzéssel innen emeld fel a törzsed. Hozd a kezeket a térdedre elől addig, amíg a mellkas helyes helyzetét kialakítod. Tartsd aktívan a hasizmokat. A köldöktől emeld felfelé a szegycsont közepét, de az alsó bordákat húzd vissza a gerinc irányába. Nyújtózz felfelé a fejtetővel, ezzel megnyújtva a gerincet. Finom vállkörön át vidd hátra a vállakat és engedd lefelé a lapockákat hátul. Egy következő belégzéssel emeld a karjaidat a fej fölé, használhatsz különböző mudrákat, kéztartásokat, de tradicionálisan ilyenkor a két kar a fül mellett nyújtózik. Engedd vissza a vállakat a fültől, tarts teret közöttük. A karjaidat csavard befelé, közelítsd a két kisujjat egymás irányába. Lélegezz mélyen, kiegyensúlyozottan.

Légy aktív a gyakorlatban, de ne váljon erőlködéssé, vagy megerőltetővé. Belső erővel dolgozz és ne a túlzott akarás vezessen. Az erőszakosan végzett gyakorlás nem könnyedséget és harmóniát, hanem belső feszültséget és erőszakos elmét teremt. Tartózkodj tőle!

Jó gyakorlást!

















2012. július 26., csütörtök

Adho-mukha-svana-asana–A lefelé néző kutya

A lefelé néző kutya pozíció gyakori állomás a Vinyasa Flow órákon. Sokaknak kihívást jelent és nem értik, hogyan lehetséges az, hogy tulajdonképpen a foglalkozások alkalmával, mint pihenő testhelyzetet végezzük. Ennek a pozíciónak a titka, mint a legtöbb ászanának, a kivitelezés technikájában rejlik. Csak egyszer kell ráérezned, hogyan is kell helyesen felépíteni és aztán számodra is kellemes pihenővé válik a Vinyasa Flow hullámai között. Azon kívül, hogy nagyszerű pihenő számos jótékony hatása van ennek a gyakorlatnak, ami miatt javasolt minél gyakrabban és minél pontosabban végezni.

Áldásos hatásai közé tartozik, hogy a karok nyújtózása által megnyúlnak a hát izmai és oldódik a lapockák területeinek feszültsége. A pozícióban teljesen nyitottá válik a mellkas, ami segíti a légzés folyamatát és mentesíti a szívet a terheléstől. A hasüregben a szervek visszahúzódnak az eredeti gravitációs hatással szemben és ezáltal megpihennek a szerveket tartó szalagok, szövetek. A combok befelé csavarása által az ülőcsontok távolodnak egymástól és ezáltal mentesül a terhelés alól a gát tájék is, mivel a kismedence szervei is felfelé húzódnak. Így a gyakorlat jótékonyan hat a kismedencei szervekre, megszünteti az ott kialakult problémákat, mint az aranyér, méhsüllyedést és megerősíti a hüvelyt. Nagyszerűen javítja az emésztést, s nem mellékesen a keresztcsontban és a medence területén zajló aktivitások által harmonizálja annak teljes szerkezetét. A láb izmai erősödnek a gyakorlatban, a lábfej izmainak aktivitása megszünteti a lúdtalpat, vagy megelőzi annak kialakulását. Az előrehajlás miatt megtelnek vérrel az agyi erek, de hosszabb ideig kitartva a gyakorlatot össze is húzódnak, ezért edződnek és rugalmassá válnak. Persze a bő vérellátásnak köszönhetően fiatalodik az arcbőr. Általa megnyugszik az idegrendszer. Hatása épp olyan, mint egy jóleső ásítás közbeni óriási nyújtózkodásé...

Kell ennél több indok, hogy minden nap gyakoroljuk? És ez mind még csak töredéke a testhelyzet áldásainak.

A gyakorlat lelke a benne létrejövő aktív nyújtózásban rejlik a csípővel felfelé. Első körben irányítsd a figyelmet a karok és a lábak munkájára. Törekedj rá, hogy a mellkas nyitott maradjon. Lélegezz mélyen, folyamatosan és mielőtt kiesnél a légzés nyugodt ritmusából és erőltetéssé agy erőlködéssé válna a gyakorlat, pihenj meg és aztán próbáld újra. Minden csak a gyakorláson múlik.

Sokaknak segítséget jelentenek vizualizációs technikák a gyakorlatokban. Belégzéssel lélegezz úgy, mintha a tenyereken át a talajból vennéd magadhoz az energiát. Vezesd a figyelmet a tenyértől az ülőcsontig, majd a kilégzéssel az ülőcsonttól a sarkadig. A belégzés ereje támogatni fogja a karok és a hátizmok munkáját, a kilégzés pedig a lábak lefelé nyújtózását.

A legtöbb problémát a gyakorlatban az okozza, hogy a gyakorló nem nyújtózik ki tényleg a tenyerekből, hanem csak támaszkodik rajtuk. Ezt a tenyerek és karok helytelen használata tovább fokozza. Megtörik a pozíció a vállakban, amiben a túlfeszülés miatt fájdalom alakul ki. Ez aztán a gyakorlás után is megmarad a túlerőltetés miatt. Ha nem dolgozunk benne megfelelően felfelé a csípővel a gyakorlat energiátlanná válik és egyre csak nehezedik. A másik probléma a lábak helyezte szokott lenni. Ha nem csavarjuk rendesen befelé a combokat, akkor erőltetés keletkezik a térdekben és tulajdonképpen csak lógunk a szalagokon az ászanában.


Energetikailag is fontos ez a gyakorlat, hiszen minden energia központra egyszerre hat. Az első csakrából elindult energia a második csakrából az uddijana bandha felfelé húzó erejében transzformálódik. A szív területe nyitottá válik. Az energia a torok központig áramlik, ahol a jalandhara banda, a torkzár, attól függően, hogy áll a fej vagy visszaforgatja az energiát a szívközpontba, vagy közvetíti a homlok központba. Ebben a pozícióban maha bandha, vagyis mind 3 zár aktívvá válik, tehát a gát, gyomor és torok területén is. Ez önmagában a szexuális energia szellemi energiává minősülő transzformációját jelenti.
Az energetikai hatások mindig vitatottak, érdemes a saját megfigyelésekre, belső tapasztalatokra hagyatkozni ezen a téren.

Vállalkozó szelleműek kedvéért lássuk a gyakorlat durva, fizikai felépítését:

Adhomukhavírasana-ból, az előre hajló hős pózból indul a gyakorlat felépítése, mert ez jó lehetőséget ad arra, hogy megnyújtsuk a gerinc vonalát, pozícionáljuk a karokat és a lapockákat, kitárjuk a mellkast és megalapozzuk a tenyerek szétterpesztésével az egész pozíciót. Tehát ehhez először is sarokülésben helyezkedj el, úgy hogy a lábujjak fel vannak támasztva. Belégzéssel nyújtózz felfelé a fejtetővel, ezzel nyújtsd meg a gerincet, és figyeld meg, hogyan dolgoznak a törzs oldalsó izmai a csípőtől a hónaljig. Tárd ki a mellkast, úgy, hogy vállaidat hátra húzod, a lapockákat lefelé mozdítod és a mellkas közepét, vagyis a szegycsontot megemeled. Figyel arra, hogy miközben a törzseddel dolgozol, a derekad ne váljon homorúvá, az ülőcsontokat húzd vissza a sarkaidra. Megtartva a törzs egyenességét és a mellkas nyitottságát a kilégzéssel engedd ráfeküdni a megnyújtott törzset a combokra. Közben teljesen ürítsd ki a has területét és mozdítsd a köldököt befelé és felfelé. Ha ráfektetted a törzset a combra, a homlok a talajra kerül, s a karjaiddal nyújtózz előre. Befelé csavard a karokat, hogy hátul a lapockák távolodjanak egymástól, a két könyökhajlat egymás felé néz. Figyelj rá, hogy ne húzd be a nyakad, tartsd meg a teret a fülek és a vállak között. Teljesen terítsd szét a tenyereket a talajon, hogy biztos alapot adjanak. A hüvelykujjak egymás felé néznek a mutatóujjak pedig előre. Erősen nyomd lefelé a kisujj-, mutatóujj tövét, valamint a hüvelykujj alatti párnát és nyomd lefelé a tenyértőt. Eközben a csukló területét folyamatosan emeld felfelé.
Végy egy mély lélegzetet és egy hosszú kilégzés közben az erősen lenyomott tenyerekből told magad hátrafelé, megtartva a mellkas nyitottságát és a törzs helyzetét is. Engedd, hogy miközben tolod magad hátra a tenyérbe a térdek maguktól elemelkedjenek a talajról. Nyújtózz hátra az ülőcsontokkal, és mielőtt kinyújtanád a lábaid, nyújtózz végig még egyszer a törzzsel a combokon és ne engedd előre a vállakat a felemelkedés közben. Emeld egyre magasabbra a csípőt és az ágyéki területet, élesítsd a csípő horpasz területét. Billentsd a medencét és a szeméremcsontot húzd az állad irányába. Az ülőcsontok továbbra is hátrafelé tartanak. A combjaidat csavard befelé, legyenek elől és hátul is aktívak az izmok. Teljesen nyisd ki a térdhajlat területét, majd told bele a sarkaidat a talajba, miközben a combcsonttal a hátsó combizmokba, a lábszárcsonttal a vádli felé dolgozol. Az egész talpadon támaszkodj, és a belső talpélt emeld meg, legyenek aktívak a lábfej izmai is. Nyújtsd ki a lábujjakat is és terítsd szét őket a talajon.
Remélem ösztönöz ez a rövid ízelítő benneteket a kísérletezésre, gyakorlásra, hogy kíváncsi izgalommal várjátok a következő alkalmat, mikor az órán elhangzik újra a bűvös név... adhomukhasvanasana...










2012. július 19., csütörtök

Botrányhős lettem, kérem…

Sikerült elég nagy port kavarnia az utolsó cikkeimnek és ennek margójára szeretnék jegyezni néhány gondolatot, mintegy magam számára is összefoglalva, majd elengedve a tapasztaltakat. 

Legelőször… még egyszer… ezúton is a magam hibáját szeretném elismerni, hogy a megfogalmazásom talán nem a legmegfelelőbb volt és nagyon tisztelem azokat, akik jógatanárként, terapeutaként nem váltak hozzám hasonlóan indulatossá a kijelentések hallatán, amelyek elindították a folyamatot, és nem jött fel bennük minden, ami manapság a (maradjunk a kifejezésnél) a jóga gyorséttermeiben zajlik… Sajnos ez nem egy hely és nem egy tanár… Általam is személyesen ismert terapeuták számolnak be arról, hogy pácienseik honnan, kiktől érkeznek leggyakrabban. Csak hát… locsog a felszín, hallgat a mély.

Azonban általánosan észlelhető jelenségről beszéltünk (volna), de a kilőtt nyíl célt tévesztett és ezzel jó fedezéket adva mindazoknak, akik magát a problémát végig nem akarták meglátni, s csak a személyeskedés mocsarában dagonyáztak, láthatóan élvezve ezt. Elvakultság. A vita meddő és értelmetlen volt. 

Nagyon sokan, váratlanul azonban megtiszteltek azzal, hogy e-mailben, chat falon, telefonon, nyilvánosan, személyesen kifejezték egyetértésüket és támogatásukról biztosítottak. Ezeknek a kiváló jógatanároknak, terapeutáknak, gyakorlóknak ezúton is köszönöm a háttérből nyújtott támogatást és biztatást. Megtiszteltetek. Jól esett. Bevallom irigyeltem őket azért, hogy elég csak olvasniuk és a humorral rendelkezőknek szórakozniuk a sokszor méltatlan és érdemtelen hozzászólásokon, bár megtehettem volna én is ezt, de ha kardot rántok, nem fordulok vissza.

Persze, hogy szélmalomharc.

De a továbbiakban is ki fogok állni amellett, amiben hiszek: (ezúttal a teljesség igénye nélkül)

- a jógaoktatás felelősséggel járó, felnőtt személyiséget igénylő tevékenység, amelynek vannak határai.

- van különbség orvos, terapeuta, jógaoktató között, ezt bölcsebb belátni, mint a mindenható fényében tetszelegni, hiszen ennek felismerése és az azzal járó korlátok belátása mások érdekeit szolgálja, nem mellékesen érettségről, bölcsességről és felelősség tudatról tanúskodik.

- van különbség, terápia, prevenció, közérzeti jóga, harcművészet és akrobatika között. Bár a jóga nagyon elfogadó, van ami fogalmát mégsem meríti ki, hiszen legfontosabb elveit nélkülözi.

- nem megfelelő mindenkinek ugyanaz. Egy jógatanárnak abban is felelőssége van, hogy az ő általa képviselt irányzatból egy másikhoz vezesse akár a kezdő tanítványt, ha annak az ő órája nem megfelelő. 

- a jóga nem attól unalmas, hogy lassú, akár a hatha... akkor unalmas, ha a gyakorló elméje még nem felkészült egy statikus testhelyzetben, a statikus, egyhegyű elme állapot fenntartására, (ami egyébként a jóga végső célja). Mégis ez adja meg a megfelelő testtudatosságot és biztonságot, mert megadva a megfelelő ászana ismeretet, a dinamikus, erőteljesebb irányzatok biztonságosabban gyakorolhatók általa. A hatha minden jóga irányzat alapja. 

- a meleg jóga típusokat képviselő tanárok sokszor nem megfelelően képzettek ahhoz, hogy tisztában legyen a melegben végzett jóga esetleges rövid és hosszú távú élettani  hatásaival, vagy a nem teljesen egészséges, átlagos szervezet számára, nem ismeri azoknak igényeit, szükségeit, s ezért több ízben veszélyeztetik azokat, akiket az óra elején meg sem kérdeznek arról, van e bármilyen szív és érrendszeri vagy mozgásszervi problémájuk, pedig lehet… 

- egy jógatanárnak kellene a legjobban tudni, hogy mindenki egyedi és a sablonok alkalmazása és az esetlegesen megjelenő problémák általánosítás alapján történő kezelése nem megengedhető.

Eredetileg mindez nem a jógatanárokról szólt volna, vagy egy jógatanárról… a cikk a gyakorlók érdekeit szerette volna szolgálni, hogy Magyarországon biztonságosan, megfelelően képzett szakemberek vezethessenek gyakorlást, mert észrevételem szerint egészen rossz irány kezd bizonyos tekintetben hangsúlyossá válni… persze más tekintetben vannak pozitív megmozdulások is a hazai jógaéletben… de a kettő sajnos nem egy fajsúlyú. 

Azt tapasztaltam magamon, hogy soha nem esett nehezemre belátni, (pedig hivatkozhatnék mozgásterapeuta képzésemre, bőszen mutogatva), hogy bizonyos problémák esetén, nem voltam kompetens. Persze, volt olyan is, hogy elmúlt a probléma, elég voltam hozzá, ám vannak olyan helyzetek, amelyek nagyobb szakértelmet és legfőképpen tapasztalatot igényelnek, minimum konzultációt egy szakemberrel. Jut eszembe, azok közül akiket megsértettem a cikkemmel, hiszen azt hangoztatják, márpedig az, amit csinálnak ducitól a sérvesig mindenkinek megfelelő, hány órás terápiás tapasztalat van a hátuk mögött… na, majd legközelebb megkérdezem…
Jóga ide-jóga oda, sajnos az egók sértettségén nem jutottak tovább azok, akik erkölcsi, morális és bölcsességbeli fölénybe kerültek velem szemben és az eredeti felvetéshez érdemi hozzászólás részükről nem érkezett.

Sokkal nehezebb belátni határainkat, tévedéseinket, félreérthető kijelentéseink elkövetését, mint végig gondolni és felnőttként állni egy olyan helyzetben, ahol a másik, még ha nem is megfelelően, de érdemben szólt? Ami lezajlott a tegnapi napon, önmagáért beszél és  pontosan azt bizonyítja, hogy a helytelen gyakorlás erőszakos elmét szül, ami képtelen a tiszta, erőszak nélküli kommunikációra.  

Bár fel lettem világosítva, hogy a jógafesztiválon mutatkozik meg a jóga élet és, mérettetik meg, hogy mi a tuti… a locsogó felszín alatt húzódó mély bizonyosságot adott, mekkora tévedés ez. Csodás esemény, jó lehetőség, elismerés a szervezők munkájának, remek marketing és expó, de az igazán komoly szakemberek és terapeuták, idősebb jógaoktatók nem egy vásárban mutogatják magukat, szakértelmük nem a fesztiválon nyilvánul meg hanem a háttérben tevékenykednek alázattal és szerény bölcsességgel, miközben mások parádéznak a jóga követeiként tetszelegve. És előbbi inkább jógikus magatartás. Nem tudunk róluk, de ott vannak, vezetnek, segítenek és “takarítanak” a gyerekek után. De a fesztivál jó, hogy van, rendelkezik létjogosultsággal és jó, hogy megismerteti a jógát. De hogy érdemben a hazai jógaéletről bármit is mutatna, a sok iskolán kívül azt kétlem, ez a szórakoztatás része… 

Örülök, hogy megláthattam magamban egy hibát, ami tanítást adott a számomra. Örülök, hogy ország-világ előtt sem volt ciki ezt belátni. Örülök, hogy egyedül is volt bátorságom kiállni, még ha tudtam is, méltatlan lesz… Örülök, hogy nem volt szükségem senki védelmére, mert a hitem és bizonyosságom erősebb volt a félelmemnél, magabiztos tudással rendelkezem, így nem kellett másokkal bástyáznom körül magam. Örülök, hogy nem bújtam el, miközben másokat küldök sértett egóm védelmére, anélkül, hogy a másik hibáján felülemelkedve a problémáról nyissak vitát. 

A többi önmagáért beszél és sok mindent igazol azokból, amiket a cikkeimben megfogalmaztam…

2012. július 18., szerda

Az alperes nevében

Nyomon követtem a mai napon a hozzászólásokat, amelyek a blog bejegyzésem kapcsán érkeztek a Rebel Yoga és a személyes üzenő falamra. Igazából a negatív kritikák kötötték le jobban a figyelmem és igyekeztem azokat mérlegelni.

A hozzászólók nagy része nem a bejegyzés szakmaiságát, vagy tartalmát kérdőjelezte meg, hanem a hangvételben talált kivetni valót. Jogosan. Belátom, hogy a megfogalmazás nem volt helyén való, igen tisztában vagyok vele, hogy a kommunikációmon lehet még bőven csiszolni. Fejlődésem útján úgy látszik az igazság bajnoka korszakomat élem, gondolom el fog múlni, de ez most így néz ki kívülről…  DE… azért az alperes személyében néhány dolgot szeretnék hozzáfűzni, ha már ilyen precedens lett ebből a dologból.
1. Gauranga úgy írja a felvezetőt: “Még ha nem is értek mindenkivel mindenben egyet, ami természetes, én hiszek benne, hogy minden oktatót a jó szándék vezérel, és a tudása legjavát adja.”  - Én nem hiszek ebben. Szerintem néha nem elég a jó szándék és az önbizalom, főleg, ha mások életminőségéről és egészségéről van szó. Egy sérves, vagy más problémával küzdő személy esetében a jó szándékom nagyon kevés, ha a tudatlanságom veszélyezteti az épségét. És itt élnék egy klasszikussal: “A pokolba vezető út is…” – ismeri mindenki.

Visszább lépve egyet. Első körben az volt számomra ami feltűnt, hogy bár nem írtam nevet, rögtön mindenki rá ismert. Egyfelől ez önmagáért beszél, másrészt sajnos megerősíti a kommunikációs problémát, mert alapvetően egy általánosságban észlelhető új jelenségről terveztem írni, de hogy ne hátráljak ki a felelősség alól, valóban Gauranga idézeteit használtam, ám sajnos másoktól is hallottam hasonlókat, de a kiváltó valóban ő volt, mint az utolsó csepp. Idézhettem volna még mondatokat máshonnan, de nem tettem.
A történet ki lett élezve Gauranga vs. Regősvölgyi Regire, de ez a fentiek mellett azért sem állja meg a helyét, mert Gaurangának szemmel látható és elvitathatatlan érdemei vannak, de amit leírtam azzal továbbra is egyetértek és vállalom, mert a probléma fenn áll, ha nem hirtelen indulatból 5 perc alatt csípőből tüzeltem volna, biztos másképp fogalmazom meg.

Kicsit hiányoltam a szakmai hozzászólásokat, amelyek tartalmilag indítanak vitát, a melegben végzett gyakorlás, közérzeti- és terápiás jóga tekintetében, erőszak és ahimsa vonatkozásában, vagy hogy a különböző irányzatoknak meddig terjednek a kompetenciái, határai. Ez most elmaradt és személyeskedés kontra személyeskedés éleződött ki, halkan megjegyzem ezzel mások is az általam elkövetett hibába estek.

Bár volt egy ilyen sejtésem, hogy el fog veszni a lényeg a felszín alatt…
Mivel volt, aki az ahimsa megsértését látta megvalósulni általam, még lenne egy gondolatom. Számomra az ahimsa nem azt jelenti, hogy a valami ködös, álszent mosollyal az arcunkon mindenre bólogatunk és mindent megadóan elfogadunk. Az is hozzá tartozik, hogy az ártó dolgokkal szemben hangot emelünk. Fejlettségem jelenlegi fokán, még a negatív dolgok láttán megvalósított közöny állapotát még nem sikerült elérnem, ezt is belátom, de dolgozom rajta.  Ha valaki olvasta a Hello inside-on kezdődött duci jógás bloggolásunkat Gaurangával, talán jobban megérti, hogy az alábbi cikkben miről beszélek, ezt a témát nem kezdeném elölről.

Akit érdekel ezeken a linkeken megtalálja:
(az itt leírtak és kommunikáltak nagyban hozzájárultak a nem megfogott indulataimhoz, ezzel együtt kerek a történetünk)
jóga XXL – Regi blogja
halhatatlanok.html – Gauranga blogja

Köszönöm mindenkinek, aki rávilágított a hibámra, igyekszem dolgozni rajta, de a véleményemet, gondolataimat, ellenérzéseimet a továbbiakban sem szeretném véka alá rejteni, ha akad ilyen, de megpróbálom más formában tenni, de a képmutató finomkodástól mentes leszek. Vállalom a véleményem, minden következményével együtt, szemben azokkal akik bár egyetértettek velem menet közben eltűntek, sőt külön kértek, hogy a véleményüket mégse hangoztassam, ami még egy ilyen betyár számára, mint én is nyilvánvaló volt anélkül is, hogy megkérnek rá. Azt, hogy a vélemény nyilvánításommal más mit kezd, az már az ő története (is). Akinek nem inge, miért veszi magára? Kicsit ez amolyan vihar a biliben, nem? Az élet nagy dolgai nem ezek…

Annak azonban örülök, hogy Gaurangával, akihez egyébként minden kritikámmal együtt magam is jártam gyakorolni és nagyon élveztem (épp ezért nem az ő személyét támadtam, csak a kijelentései váltottak ki némi vitatható indulatot, és jó, jó… a módszereivel nem mindig értek egyet) és ez szintén őt emeli, hogy a konfliktus ellenére, még mindig az ismerősei között tudom magam, sőt azt is ő tette lehetővé, hogy a Rebel csoportba felvett, hogy tudjak kommentelni az ügy folyományai kapcsán. Pedig sokkal-sokkal kevesebbért is törölt már egy egész rendszert alapító jógatanár Fb ismerősei közül, amivel azóta is mosolyt csal az arcomra…. ezúton is üdvözlöm Németh Gergőt!

Következő témám az új irányzatok és alapítóik lesznek, tartsatok velem, remélem addigra is már csiszoltabb lesz a kommunikációm!

Kedves Gauranga! Megkövetlek és elnézést kérek, ha a kommunikációs módom sértő volt számomra. Valóban nem értek egyet veled sok dologban, de az érdemeid nem vitatom, ahogy más beszélgetésünkből, konzultációnkból számodra is kiderülhetett. De azért, lásd be, hogy nem volt mindenben igazad az elmúlt párbeszédek folyamán. Máskor igyekszem másképp fogalmazni. A legjobbakat kívánom Neked, szeretettel!

Csodás estét mindenkinek és eredményes gyakorlást!

Namaste, Regősvölgyi Regina, a jóga betyár 

2012. július 16., hétfő

Egy határon túl…

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam e ezt a cikket. A dilemmát az okozta, hogy nehéz volt eldöntenem, mikor maradok hű a jóga tanításaihoz? Ha csendben, elfogadóan, csak nézem és ámulok, hamis tanítások hamis hirdetőinek megnyilvánulásán, valamiféle közömbös elfogadást és megengedést tanúsítva, csak elfordítom a fejem? Vagy akkor, ha engedek annak a felelősség érzetnek, amit a tudásom, tapasztalatom diktál, s amit oktatói diplomám átvételekor a mesterem ruházott rám, s annak az elvnek, hogy minden lépésem a jóga útján, saját fejlődésemmel egy időben másokért is való.
Aztán eszembe jutott egy mondás, ami még ha kicsit eltúlzottan is, de erre a problémára ad egyfajta választ: “Ahhoz, hogy a gonosz győzzön, a jóknak elég épp csak nem tenni semmit.”
Esetünkben fordíthatnánk úgy, hogy ahhoz, hogy hamis és ártó tanítások terjedjenek, elég a képzettebb jógatanároknak, terapeutáknak épp csak hallgatni és nem szólni semmit.
Azt hiszem az elfogadás és megengedés dacára ma eljutottam egy olyan pontra, hogy úgy éreztem “megállj”-t kellene mondani, mert a jóga gyakorlásnak van egy újfajta hulláma, ami igazából már csak formára hasonlít a jógára, de valójában nagyon messze van attól. Erőszakos emberek felfuvalkodott egóval építik meg a jóga MC Donald’s-ait, amelyek legalább olyan népszerűek, mint egy gyorsétterem, de mindannyian ismerjük azok ételeinek minőségét és hosszú távú hatását a gyors jóllakottság után.
Lehet mondani, hogy elfogult vagyok. A jógának köszönhetem, hogy újra járok, megmenekültem egy 13 cm-s ortopédcipőnek a viselésétől és egy bordakosár alatt landolt csípőficam ellenére nem, hogy fájdalommentesen élek, de a testem a gyakorlás hatására lehetővé tette, hogy sok-sok évig dolgozva magamon, ma magam is jógát tanítsak. Ha valaki lát, meg sem mondja, hogy valaha bármilyen problémám is lett volna, legalábbis nagyon “white szeműnek” kell lenni hozzá, hogy kiszúrja a visszamaradt elmozdulásokat. Szóval mondhatom azt, hogy valóban sokat köszönhetek a jógának. Ezért is háborít fel, mikor valaki, de még ha valaki lenne… maga is jógatanár… képes “rizsázás”-nak nevezni azt az állítást, amit a legtöbb jógaoktató és terapeuta ígér a gyakorlóknak: “hogy a jóga megszüntetheti a testi és a mentális problémákat.” – gyakorlatilag mindenkit kétségbe vonva, aki az embereknek gyógyulást és a szenvedéstől való megszabadulást ígéri, csak mert ő maga képtelen erre akár maga, akár mások tekintetében.
Persze egy jóízűt nevethettem is volna ezen a kijelentésen, hiszen önmagát minősíti ez az önmagában abszurd kijelentés… szinte láttam magam előtt, hogy hogyan reagálna Iyengar, Yesudian, vagy Patthabi Jois, de inkább a következőbe gondoltam bele:
Adott egy jógatanár, aki mondjuk nem jól gyakorol, erőszakosan, a határait nem figyelembe véve. A jóga alapelveit eldobva, hiszen azokkal dolgozva “ő maga unná halára magát óratartás közben”. Olyan tapasztalatokat él meg ezáltal és ezek következményeképpen,hogy  40 éves korára szerinte teljesen normális, ha az ember izomfájdalmakkal fekszik és kel. Nyilván téves elveket, téves tanításokat ad tovább és téves tapasztalatokhoz segít másokat, vagy esetenként megfelelő tudás hiányában veszélyezteti is őket. Vajon ez felelősségteljes hozzáállás?
Ma Magyarországon lehetséges kiállni az emberek elé úgy tanítani, hogy az illetőnek nincs megfelelő végzettsége. Vagy olyan helyről van, ahol a képzést vezető tanárok még maguk is épp, hogy elkezdték egy-két éve a jóga tanulását. Lehetséges úgy jógát tanítani, hogy nincs megfelelő anatómiai ismerete az önjelölt jógatanároknak, s nincs nem hogy tapasztalatuk, de még legalább intellektuális ismeretük sem, hogy mit tegyenek egy gerincsérves, vagy csípő problémás gyakorlóval.
Ma láttam egy felhívást, hogy egy bizonyos melegben végzett jóga mennyire jó a sérvvel küzdő embereknek. Ez az az óra, amire egy esetben épp akkor látogattam el, amikor egy gerinc műtött ember is kipróbálta az órát. Kíváncsi is voltam, hogy hogyan módosítja a gyakorlatokat az oktató, és döbbentem jajdultam fel, amikor úgy tolta bele szegényt az előrehajlásba, mintha semmi baja nem lett volna, mikor le sem hajolhatna igazából… Sajnos ez az oktató is úgy kapott diplomát ugyanitt, hogy fogalma sem volt arról, mit tegyen, ha valaki problémával jön be az órára.
A modernebb irányzatokkal az a baj, hogy a hatásaik nem az óra után, hanem majd jó sok idő múlva fognak kijönni, és akkor három lehetőség van: addigra jól megmagyarázza a tanár azt a téves nézetet tanítványának, hogy normális, hogy a jógától mindene fáj, vagy azt gondolja a tévútra vitt tanítvány: “milyen kár, hogy jógáztam, most mindenem fáj”, vagy későn, de rájön: “talán rossz tanárt választottam”.
Már 6 éve gyakoroltam mikor elkezdtem félve oktatni. Esténként nem győztem a tanáromat kérdezni és utána olvasni minden problémának, ami megjelent egy jógaórán a gyakorlók részéről, hogy legközelebb még nagyobb odafigyeléssel lehessek feléjük. Most úgy látom, hogy egy-egy oktató leakaszt egy diplomát valahonnan, (ami még egyébként csak annyi, hogy az ember az ajtón lenyomhatja a kilincset, mert a benyitás jogát csak a tapasztalat adhatja meg), és azt képzelik, onnantól már nem csak jógatanárok, de egyenesen terapeuták is, és mindent tudnak, dehogy kell nekik tanulni tovább… pedig a diploma átvétele egyet jelent: “vállalom, hogy nem hagyom abba a tanulást”
Kezdetben hatha jógát tanítottam és nagy örömömre szolgált, hogy az óráim után olyan visszajelzéseket kaptam, ami azt bizonyította, hogy a jóga a legteljesebb eszköztárral rendelkezik, akár a mozgásszervi, akár a mentális, vagy idegrendszeri problémák leküzdésében. Később a jóga nem terápiás irányzata mellett, a vinyasa flow tanítása mellett kötöttem ki, hiszen még az addigra összeszedett sok-sok tapasztalat sem éreztette úgy velem, hogy elég vagyok ahhoz, hogy sérves és egyéb súlyos panaszokkal küzdő emberek életminőségével játszak, pedig elég kiterjedt szakmai háló segíti a munkám.
Jó lenne, ha a jógaoktatók nem éreznék magukat mindenhatónak és tudnák, mi az amiben kompetensek és mi az amiben nem. Mi az amire alkalmas az általuk képviselt irányzat és mi az amire nem. És jó lenne, ha nem az egójuk ostobasága állítaná őket nap, mint nap a  gyakorlók elé. Be kellene látni, hogy más a jóga terápia és más közérzeti jógát tanítani, és nagyon más gladiátorosat játszani…
Imádom a vinyasa flow-t, sikereim és élményeim vannak benne, de ettől még tudom meddig terjednek a határai. Ha bejön egy mozgásszervi problémával küzdő ember, megkérem, hogy egy olyan órát válasszon az órarendünkből, ami inkább lehetőséget ad számára az eredményes és biztonságos gyakorlásra, és nem állítom, hogy amit én imádok az mindenre jó…
Azt hiszem ilyen kijelentéseket, amiket a napokban olvastam csak egy képzetlen, szakmailag megkérdőjelezhető, előttem már a saját gyakorlásában sem hiteles ember képes tenni, akinek kéne még egy kicsit hiteles mester vezetésével gyakorolni és olyan iskolát elvégezni, aminek múltja is van, ahelyett, hogy másokat veszélyeztetne. A gyorséttermi kaja sem rögtön öl, szépen lassan teszi tönkre a testet belülről…
Mindez az írás persze semmin sem változtat majd… csak remélni tudom, hogy az ilyen tanárok, akik saját szemmel látható elfojtásaikat nem tudják megfelelően kezelni, a maguk és nem a jóga hitelét rontják. Persze váll vonva nevethetnék is ezen… De most szomorú vagyok… és megdöbbent…

2012. július 11., szerda

Jóga XXL–avagy hogyan jógáznak a ducik?

Ma a Hello inside oldalán olvastam egy cikket Gauranga Das tollából, ami azt taglalta, hogy a túlsúlyos emberek számára a jóga milyen lehetőségeket és eredményeket kínál. Az alábbi hivatkozáson elolvashatjátok a cikket és az abból indult párbeszédet, ami mondjuk csak egy barátságos “blog-párbajig” vezetett eddig.

Így történt, hogy nekiláttam megírni ezt a blog-bejegyzést.

bowpose-717647 A témát azért is éreztem szívügyemnek, mert néhány hete döntöttük el Arany Judit barátnőmmel, aki maga is testi korlátokkal küzd, hogy kidolgozzunk egy olyan módszert, ami azok számára is hatékony és élvezetes, eredményeket hozó gyakorlást kínál, akik adottságaik miatt, sem fizikailag, sem lelkileg nem érzik jól magukat egy átlagos jógaórán. Ennek eredményeképpen most szombaton lesz éppen a PURNAM yoga & selfness Központban egy Duci Jóga Workshop, ahol a mozgás, étkezés, életvezetés tekintetében is eszközöket kapnak azok, akik elszántan változtatni szeretnének magukon.

De lássuk csak mik is voltak a tapasztalatok:

Ha már dinamikus hot yoga volt említve a fent jelölt cikkben, maradjunk ennek okfejtésén, hogy statikus vagy dinamikus, meleg, vagy normál hőmérsékleten való próbálkozás milyen eredményeket szülhet.

Először is vegyük figyelembe, hogy egy alaposan kipárnázott test esetén mennyire reális az, hogy az egyik pozícióból a másikba dinamikusan helyezkedik át. Ez például egy adhomukhasvanasaból virabhadrasana I. pozícióba meglehetősen nagy kihívást jelent, hiszen a “hurkák” gátat szabnak a mozgásnak egyrészt, másrészt az egyébként is már terhelt térdízületnek a hirtelen plusz terhelése egy ilyen mozdulatban könnyen sérüléshez, vagy szalag szakadáshoz vezet.

Alapvetően a fogyáshoz sem dinamikus jógára, sem melegre nincs szükség. Miért?

Mert az általános zsírégetéshez szükség van arra, hogy a pulzust tartósan 120 fölött tartsuk fizikai terhelés alatt, legalább 20 percig, ez után indulnak el azok a folyamatok, melyek a testsúly vesztést, kvázi magát a fogyást, vagy zsírégetést eredményezik. A túlsúlyos személy esetében azonban talán joggal feltételezhetjük, hogy a szíve is zsíros, s ebben az esetben a hirtelen, megszokottól hangsúlyosan eltérő melegben végzett dinamikus  terhelés jelent, akár infarktushoz is vezethet, hiszen a test és a szív- és érrendszer felkészületlen.

A jóga pont azért érdekes, mert a légzés tudatosságban végzett figyelem összpontosítás javítja a kapilláris keringést azokon a területeken ahová a figyelem irányul, s mivel az erek kitágulnak, javul a vérellátás. Ha az egész testben javul a vérellátás, az támogatja szervezet zsírlebontó folyamatait és beindul a fogyás. Ha helyesen lélegzünk a gyakorlatban az egyébként is akkora hőt termel, mondjuk az udjayi esetében, hogy mi szükség lenne még a melegre is? De cáfoljanak meg a ducik, én úgy tapasztaltam azokon, akik jártak hozzám túlsúllyal is, hogy igen kevés kellett a hőtermeléshez és a pulzusszám emelkedéséhez.

imageskopjo

A statikus gyakorlás első körben az ászanák végzéséhez elengedhetetlen testtudatosságot fejleszti ki, s nem mellékesen ezzel megvédi a testet a sérülésektől, s emellett átalakítja, rendezi a szervezet raktározási és anyagcsere folyamatait normál hőmérsékleten is. Ebben a fajta jógában az izmok statikus nyújtásnak és statikus feszítésnek is ki vannak téve, ami időt hagy arra, hogy a fent leírt folyamatok elindulhassanak. Ha ezáltal az izom körüli hámszövetből a zsírszövetek lebomlanak, az izom visszanyeri eredeti mozgásterjedelmét. Az izmok az őket körülvevő zsírból akarnak majd táplálkozni, így az elkezd lebontódni. Tehát azzal érdemes tisztában lenni, hogy a terhelés önmagában nem elég, kell az is, hogy valóban megfelelő legyen a kapilláris keringés, különben az izom nem fogja tudni felvenni a zsírt, ami persze a mozgatott területről nem közvetlenül az izomba megy, hanem először át kell alakulnia cukorrá, ezért is vándorol el a májba, ahol ez megtörténik, majd visszavándorol az izomba. De nem feltétlenül a mozgatott területen fog felhasználódni, vagy ott ahol lebontódott… a zsír, ami bárhol lebontódik, az bárhol felhasználódik a szervezetben… Tehát ha a hasizmot mozgatjuk például és elkezdődik a zsír leégetése, az nem feltétlen a hasizom alakulását fogja befolyásolni, hanem az egész test formálódását, hiszen a zsír onnan bomlik le először, ahol jobb a kapilláris erek keringése. A folyamatos mozgás hatására a test egyenletesen alakul át, de ezért nem kell kitenni extrém, vagy túlzott terhelésnek, ami a fent forgó esetben különösen veszélyes, inkább romboló, mint építő. Még egy fontos dolog, ha már így belebonyolódtam a zsírlebontás folyamatába. A szervezet a zsírt, vagy cukrot először az izomból használja fel, majd a vérből, májból, gyomorból, ezért van az, hogy időt kell adni a folyamatnak. Nem mellékesen jegyezném meg, hogy mindehhez az égési folyamathoz oxigénre van szükség,  vagyis nem lehet légszomj a jóga gyakorlás közben.

De ne felejtsük el, hogy a duciság leküzdésében a fő cél nem a zsír égetése feltétlenül, hanem a hormonháztartás rendezése, anyagcsere folyamatok serkentése, tehát azoknak a problémáknak a megszüntetése és azoknak a folyamatoknak az elindítása, amelyek következménye a túlsúlyos test. Hiszen az ok megszüntetése rendezni fogja a következtében kialakult tüneteket is.

Nem is beszélve a duciság lelki okairól. A jóga önismereti és mentális folyamatai kezdetben a statikus gyakorlásban könnyebben megfigyelhetőek. A túlsúly leküzdéséhez a kiváltó ok felfedezése és megszüntetése nagyon fontos. Túl a lehetséges okokon, amelyeket korábban hozzászólásként leírtam, fel kell ismerni, hogy miért épített valaki maga köré olyan ütközőket, amelyek a külvilággal történt konfliktusaiban védelmi funkciót szimbolizál, vagy egy falat, ami mögé el lehet bújni. Annak is érdemes utána járni, egy étkezési zavar esetén, milyen belső tartalmak pótlására tesz kísérletet azzal, hogy folyamatosan bevisz valami tartalmat, illetve, hogy egészséges örömforrásokból tud e táplálkozni a személyiség. A duciság állapotában lévő emberek között kevés olyan akad, aki egészséges, megelégedettséggel jellemezhető önértékeléssel rendelkezik. Persze nem azt mondom, hogy védve a kudarcoktól ne állítsuk őket kihívások elé, de azt fontosnak tartom, hogy ez ne egy olyan extrém kihívás legyen, ami ha nem lelkileg, de fizikailag törheti meg a nem csak a jógával ismerkedő, de a mozgással is épp hogy csak barátkozó ducinkat.

Természetesen az étkezés nagyon fontos, nem csak a ducik, mindenki esetében az egészség alappillére. De nem csak a bevitt ételek minősége, tápértéke a fontos, hanem az is, hogy milyen lelkiállapot kötődik az étkezéshez, mennyire torzult el a hozzá fűződő viszony. Gyakran egyfajta örömforrást, vagy kényszercselekvést jelent, amire nem elég azt mondani, hogy “hát ne egyél annyit”, meg kell érteni, hogy mi az ami nem tud ellenállni és miért, és meg kell tanulni használni a jóga eszközeit arra, hogy az elme fegyelmezhetővé váljon, ahogy mondani szokták szolgaként és nem zsarnokként nyilvánuljon meg. És ezért nagyszerű a jóga, mert az ászana csak a jéghegy csúcsa.

Summam-summárum, azt gondolom, hogy a ducik esetében az alábbiak szükségesek:

- meghatározni és kivizsgálni az okot

- az ászanák precíz módosítása, amely megelőzi a sérüléseket és fokozatosságot biztosít, nem veszélyezteti még jobban az egészséget, valamint nem kezdeti kudarcokat, hanem sikerélményt ad és egyfajta bizonyosságot, hogy: igen, a ducik is tudnak jólesően jógázni.

- relaxáció és meditáció, mely segít feltárni a lelki okokat, folyamatokat

- táplálkozási szokások megváltoztatása és ennek a folyamatnak a segítése

- felelőséggel teli jógatanár, aki egyrészt empátiával, másrészt megfelelő tudással és terápiás ismeretekkel rendelkezik ahhoz, hogy meglássa mikor milyen viselkedésre, instrukcióra, ösztönzésre, módosításra, útmutatásra van szükség ahhoz, hogy ducink erőfeszítéseit megérdemelt siker koronázza.

jvofegő

- olyan közeg, vagy csoport, ahol a kellemetlen összehasonlítással, vagy kényelmetlenség érzéssel nem kell külön megküzdeni, hanem a résztvevők megoszthatják érzéseiket, tapasztalataikat, hiszen egyazon folyamaton mennek át. Ilyen egy “Duci Jóga” csoport.

A jógában pont az a finomság és összetettség a lényeg, ami a testgyakorlatokon túl is biztosít eszközöket ahhoz, hogy a duci gyakorló hatékony és eredményes gyakorlást végezzen. Durva és felszínes a jóga tekintetében a lesarkítása a problémának, hiszen többről van szó, mint lustaság, vagy táplálkozási probléma, s ezért nem a mélyvízbe dobás, hanem a kézen fogás és szeretetteli vezetés az, ami segíti őket, kilépni börtönükből.

Ehhez tesszük meg az első lépést, most szombaton 10.00 órától a PURNAM yoga & selfness Központ Duci Jóga workshopján!

Belépés csak duciknak!

2012. július 9., hétfő

A jógi fa (Vrksha-asana)

Ha a mitikus történeteket, vagy az ősi leírásokat olvassuk, gyakran láthatjuk, hogy a bölcsek, tanítók, jógik kedvenc helyük az erdők és a fás ligetek voltak. A terebélyes fák árnyékában kedvükre időztek a jóga aszketikus technikáit, vagy a meditációt gyakorolva, s a lombok ölelő karjai alatt a tanítványok is összegyűlhettek meghallgatni a tanításokat.
Hajdanán volt egy imádság, amit az emberek akkor recitáltak, mikor az erdő egy szegletében lakóhelyet építve letelepedtek:

“Drága fák, növények, rovarok és állatok, bocsássátok meg, hogy erre a területre építem kunyhóm. Szeretnék harmóniában és békében élni veletek.”

Ebben az időben az erdő még nagyobb tiszteletet élvezett. Tudatosabbak voltak az emberek afelől, hogy az erdő maga az élet. A Föld egészségének biztosítéka a fák és az erdők jelenléte, hiszen, mint a világ tüdeje oxigént lélegeznek lélegzetünkbe.
A fák otthont és ételt biztosítottak a lemondottak számára, s kijelölték a teret, ahová a hű tanítványok ashramot építhetnek a mester köré. Ettől kezdve az erdőt “tapovan”-nak, a “lemondás erdeje”-nek nevezték.

Vrksasana-ban, a fa tartásban időzve, megérezhetjük azt a nyugalmat és időtlenséget, amely a fák mozdulatlanságában rejlik. Tapasztalhatjuk az egyediség önállóságát, és az erdő fái között áramló egység élményét. Hiszen nézd csak meg a fákat, mind magában áll, mégis egységben él, nem egymásra támaszkodva, hanem közösséget alkotva. 

Ez a pozíció egy meditatív testhelyzet, de ettől függetlenül rendkívül aktív. Ismert gyakorlat, hiszen nagyon jellegzetes jóga tartás, így gyakran használják illusztrációként. Azonban bármennyire is egyszerűnek tűnik ennek a póznak is meg van a maga technikája:
Alapállásban helyezkedj el (tadasana). Kezdetben csak figyeld meg a stabilitásod. Figyeld meg, milyen érzés stabilan, két lábbal állni a földön. Majd helyezd a súlyt A bal lábadról a jobb lábadra és, ha megtaláltad az egyensúlyod emeld a lábad először a térdedre, majd a belső combodra. Gyakori hiba szokott lenni, hogy mikor felemeljük a lábunkat, akkor az azonos oldalon a csípő is megemelkedik. Ezt úgy lehet kivédeni, hogy a felemelt lábon a combot befelé és lefelé csavarjuk, és a csípőt is húzzuk a talaj felé, hogy annak két oldala egy vonalon maradjon. Ahogy minden gyakorlatnál, úgy itt is hangsúlyos a medence helyzete. Billentsd úgy, hogy a farkcsontot a sarkad felé, a szeméremcsontot pedig előre felé húzod. Aktívan tartsd a hasizmokat. A mellkas legyen kitárva, a szegycsont pedig megemelve, s a nyújtózás mindkét oldalon egyformán aktív a csípőtől a hónaljig. Ha mindez megvan és még stabilan tudsz állni, nyújtózz a kezekkel fölfelé, anélkül, hogy a vállakat rátolnád a fülekre. Tartsd meg közöttük a teret. A tekintet szemmagasságban egy ponton nyugszik. 

A testtartásban időzve alkalom nyílik arra, hogy imaginációs gyakorlatot végezve megérezzük saját gyökereinket, stabilitásunk. Az alsó, vagyis a gyökér csakrához tartozó gyakorlat, ami a biztonsággal, önfenntartással, és az eredettel áll kapcsolatban. Érezd ahogy a talpadból kifutó gyökerek mélyen a földbe hatolnak, megtartanak, erőt adnak és táplálnak téged. Csak nyújtózz el tőlük és engedd, hogy a talpakból kinövő fa lombja beleterjedjen a téged átölelő végtelen térbe…és csak lélegezz, és szemléld a létezést...


Sri Chaitanya, a bengáli táncoló szent azt tanította, hogy a természet által adott tanítások megvalósítása előfeltételei a jóga gyakorlásának:

“Légy alázatosabb, mint a fűszál, elfogadóbb, mint egy fa, tisztelj másokat és ne tartsd magad soha többre náluk. Így fejlesztheted ki magadban azokat a minőségeket, melyek szükségesek a jóga megvalósításához.”

A fa olyan önzetlen, hogy még az őt baltával kivágó favágónak is árnyákot ad. Egyformán szakíthat bárki gyümölcséből, nem tartogatja magának azokat. Egy igaz jógi is így tesz. Szabadon adja spirituális tudásának gyümölcseit, bőkezű és önzetlen, a szeretet közvetítésében, akár a fa árnyékának, termésének, gyümölcsének, s önmagának mások javára történő felajánlásában.

2012. július 7., szombat

Mit üzennek az ászanák?

Az, hogy egy adott órán miként kivitelezel egy-egy gyakorlatot, az nem csak az azt megelőző gyakorlásaid következménye. Nagyban függ a minőség az éppen aktuális mentális és érzelmi állapotodtól is, hiszen a pozíciók ezeknek a belső folyamatoknak a lenyomatai és kifejezői.

Mikor az első Vinyasa Flow Alaptanfolyamot tartottam kértem a tanítványokat, hogy figyeljék meg az ászanák belső dinamikáját, fedezzék fel, hogy egy-egy hangulatnak, napszaknak, vagy akár élethelyzetnek melyik testhelyzet a legjobb kifejezője, illetve fordítva, próbálják felfedezni, hogy egy adott testhelyzet milyen hangulat, életérzés, érzelem felébredését eredményezi. Érdekes játék és buzdítok is rá mindenkit, aki játékos hangulatában van, hogy próbálja megfigyelni és összekötni, vagy épp kifejezni a belső hangulatokat a jóga testgyakorlataival.

Ha a jógát, mint önismereti utat szemléljük, mindezek a tapasztalatok hozzásegítenek önmagunk jobb megismeréséhez.

Az egyensúly gyakorlatok által felfedezhetjük, múltunk, vagy jelenünk erősebb vonzásában élünk e, női vagy férfi oldalunk megélésében vagy energiájában vagyunk e stabilabbak, vagy milyen szintű idegrendszerünk töltöttsége. Persze nem elhanyagolható az ezekhez az állapotokhoz fűződő viszonyunk sem. Sőt, az egyik meghatározó fontosságú megismerési lehetőség az, hogy tisztába kerüljünk azzal, hogy a különböző szituációk, vagy érzelmek, belső állapotok megélése milyen hatással van ránk.



A teljesség igénye nélkül lássuk, hogy a különböző gyakorlatok milyen tartalmat hordozhatnak. Persze, ez nem azt jelenti, hogy egy ászana csoport minden testhelyzete ugyanarra vonatkozó információkkal szolgál. A különböző pozíciók egészét szemlélve vannak finom kiegészítések és eltérések, hiszen sokféle beállítás kompozíciója és összessége egy-egy pozíció. A következőket tehát, mint irányelveket tekinthetjük, amelynek nyomán elindulhatunk önmagunk felfedezésére. A hátrafordulások és csavarások szintén a múlttal való szembenézés képességét jelenítik meg, míg a fordított testhelyzetek a megszokásokhoz való viszonyunkat, illetve arra való nyitottságunkat, hogy új dolgokkal, új nézőpontokkal képesek vagyunk e megbirkózni. Az álló gyakorlatok belső erőnk, kitartásunk, bátorságunk és annak szimbólumai, milyen energiát vagyunk képesek belevinni azokba a helyzetekbe, amelyek kitartást és elszántságot igényelnek. Előrehajló gyakorlatokkal megismerhetjük az alázathoz való viszonyunkat. Felfedezhetjük a hozzá kapcsolódó ellenállást, vagy túlzott mértékű megélését. Vannak olyan testhelyzetek, melyek a kudarccal, sikerrel, megalázottsággal, vagy büszkeséggel hozhatók összefüggésbe. Mások pedig a nyitottságról, megengedő képességről, az előrehaladáshoz szükséges erőről,  a rugalmasságról, vagy vállalásaink, hajlandóságaink lehetséges mértékéről adnak képet és még sorolhatnám...

De újra hangsúlyozva, mindezek sokszor azonban nem feketén-fehéren értelmezhető tanítások a testünktől. Nem lehet és nem is szabad kijelenteni, hogy ha az egyik szélsőségben végzed a gyakorlatot az a mérleg pozitív oldalán lévő serpenyő javára billenti a súlyt, ha pedig a másik szélsőségben fejeződik ki a gyakorlat, akkor az ellenkezője igaz. Ezek itt mind finom érzetekből és szubtilis tapasztalatokból származó üzenetek, melyek emlékekkel, érzelmekkel, feltörő belső folyamatoknak a megélésével párosulnak. A gyakorlásod ilyen irányú végzésével egyre nagyobb rálátást kapsz majd arra, miként olvass tested könyvében.

Gyakorolj, figyeld tested ritmusát, hallgasd dallamát és használd fel mindazt, amit a jógaszőnyegen töltött idő tanít az azon túli világban. Így a gyakorlás valódi jógává válik, nem csak testhelyzetek cizellált művelése marad. S így a mozdulatlan testen keresztül utazva elérheted az élet áramlásának magasba emelő hullámait…

2012. július 2., hétfő

Guru-purnima - A Guru ünnepe

Július Teliholdja (07.03) a legfontosabb hindu ünnepek egyike. Ilyenkor tradicionálisan virágokkal, füstölőkkel, mantra recitációkkal és felajánlásokkal fejezik ki a tanítványok szeretetüket és tiszteletüket a Guru felé, mindezzel egyben megerősítve a kapcsolatot mester és tanítvány között.

A mitológia alapján egészen az első nagy bölcsig vezethetjük vissza ennek az ünnepnek a gyökerét. Ő Vyasa volt. Mitológikus személy, akivel sokszor, sok helyen találkozhatunk az ind mitológiában és a szent iratokat tanulmányozva. Ahogy neve is utal rá (Vyasa – szerkesztőt jelent), így megtestesíti azt a személyt, aki a Védákat 4 felé bontotta (Rg-, Sama-, Yajur-, Atharva Véda), hogy könnyebben értelmezhető és tanulmányozható művé váljon az emberek számára. Mindezzel tulajdonképpen minden guru Gurujává vált, s akik tanítványnak szegődnek, bizony mind kivétel nélkül karmikus adóssággal rendelkeznek felé, hiszen Ő az aki létrehozta a mester és tanítvány viszonyt (guru-shisya) és elindította a Guru vonalat (Param-para), amivel lehetővé tette, a tanulást és fejlődést. Ezért is szerepel majd’ minden tanítványi láncolat mesterei között.
A legjellemzőbb felajánlás ilyekor az szokott lenni, hogy a sadhaka (spirituális törekvő) elhatározza, hogy még nagyobb elszántsággal és szorgalommal végzi gyakorlatait, amely Gurudevaja által kijelölt spirituális úton való előrehaladást és az azzal járó fejlődési lehetőség megvalósítását jelenti. A tanítvány nem kevesebbet ajánl fel, mint önmagát, lemondva az érzékszervek által kínált gyönyörök illúziójáról… Ezen a napon kivételes áldás van, és az a törekvő, aki mély lelki áhítattal és alázattal kéri a Guru kegyelmét, úgy tartják, meg is kapja…

De ki is az a Guru?

A kifejezés sokféleképpen fordítható, attól függően, hogy főnévként, vagy melléknévként, vagy melyik etimológiai nézet szerint fordítjuk, de leginkább két részre bontják: “Gu” – sötét, “Ru” – fény, s ez alapján a Guru az a személy, aki eloszlatja a tudatlanság sötétségét. A Guru, nem kevesebb, mint Isten manifesztációja az anyagi világban, aki olyan formát ölt, amilyenben a még “fel-nem-ébredt” tanítványok számára megfelelő útmutatást adhat.

A Guru és a tanítvány közötti kapcsolatot sokszor többre értékelik, mint a szülő és gyermek kapcsolatot. A hinduk úgy tartják, kétszer születünk meg igazán. Egyszer az anyagi világ számára, mikor anyánk szül meg bennünket, s aztán egy magasabb, szellemi szinten, amikor szimbolikusan a Guru hozza a világra tanítványát. S miután a tanítvány elköteleződött felé, Ő a legnagyobb szeretettel és törődéssel vezeti útján, még ha tanítványként néha ez nem is egyértelmű. Ő a lámpás, ami utat mutat a sötétségben, mikor minden más fény elhalványul… Olyan magas szintű tudatosságot képvisel, amely nem függ sem tértől, sem időtől, sem semmilyen anyagi formától, ezért is tapasztalják meg sokan a Guru jelenlétét, még ha az földrajzilag, időben behatárolva nem is lehetséges.

Hogyan fordulhat ez elő? Mikor a tanítvány már előrehaladott a gyakorlásban és a tudatosságát kitartó gyakorlásával magas szintre emelte, úgy mondják kegyelemben részesül. Abban a kegyelemben, mely végleg kiemeli a tudatlanságból, olyan fényt ébresztve benne, mely a Guru fényeként ragyog. Ekkor ő és a Guru már nem különböznek egymástól, eggyé válnak Istenben, vagy a Legfelsőbb Tudatosságban, abban a Tudatosságban ami magában a Guruban öltött eddig testet. De maga a Guru személye másodlagos. A figyelem arra irányul, amit képvisel, amit közvetít a tanítványok felé. Ő az az önmegvalósított, a beteljesülést elért személy, aki csupán közvetítőként van jelen, szolgálatot teljesítve annak az Egységnek, amelyből kiemelkedett. Célja az, hogy ráébresszen a Guru benned van, önmagad mestere és tanítványa vagy.
Ezen az estén ismételjétek a következő mantrát 108 – szor, s töltekezzetek be a Guru kegyelmével, melyet Isten áldása kísér.

Gurur Brahma Gurur Vishnu
Gurur Dévo Mahesvaraha
Gurur Sakshat Parabrahma
Tasmai Sri Gurave Namaha

OM SHANTI SHANTI SHANTI