2013. március 18., hétfő

Yin Yoga

Hamarosan új típusú foglalkozásokat indítok és ennek kapcsán gondoltam írok pár szót erről a típusú óráról.
A jógának számos rendszere és irányzata van. Ezek közül talán az eddig legkevésbé ismert volt a Yin yoga, bár mostanában már egyre többet lehet hallani róla, s egyre több helyen oktatják is ezt a megközelítést. Ezek sorához csatlakoztam én is, mert számomra hasznosnak bizonyult a gyakorlása, jó kiegészítő szerintem a különböző, erőteljesebb stílusú irányzatokhoz.

Paul Grilley nevéhez fűződik ennek a korábban taoista jógának is nevezett elképzelésnek az egyre terjedő népszerűsége. Nagyon szimpatikus számomra, mindamellett, hogy egy érdekes és sok lehetőséget rejtő gyakorlási technikáról van szó, hogy Paul nem sajátított ki magának ezt a tudást, ezért nem is tette papír függővé azt, hogy taníthatja e rajta kívül más a Yin Yogát, ami a mai biznisz jóga világban nekem nagyon tetszetős hozzáállás.



Önmagában a módszer azonban nem új keletű és nevezhetjük egyfajta alkalmazott jóga területnek, ami leginkább nyújtásokra, nyitásokra és mobilizációra törekszik.

Amikor Yin Yogát gyakorlunk, akkor általában talajon végezhető gyakorlatokkal dolgozunk, amelyekben passzívan időzünk. Ez a passzív időzés sok mindennek enged teret, amit mi felhasználhatunk a fejlődés érdekében, akár fizikai, akár mentális vonatkozásban. Az erőteljesebb, mondjuk “jangosabb” típusú gyakorlatokhoz képest, a passzív kitartás és mély légzés következtében teljesen belelazulunk a különböző pozíciókba, ez rendkívül elmélyült, meditatív állapotot hoz létre. Ez az egyik, amiért számomra érdekes és hasznos a Yin Yoga.

Első szinten a gyakorlásban az ászana fizikai inger, egy eszköz, amely felkészít a meditációs ülésre. Második szinten az ászana pranayamává válik, míg végül maga a testhelyzet lesz a meditációs pozíció. Ez az útja annak, hogy az ászana gyakorlat kiterjed a gyakorlóban és túllépi a fizikai gyakorlatozás állapotát. Ezt az elvet követi a Yin Yoga is.

Mindez könnyedséget, és könnyűséget, de egyszerre nagy kihívást is jelent. Fizikailag sem könnyű egy sokszor talán kényelmetlen helyzetben benne maradni, de ezt ebben az esetben még mentálisan is el kell tudni viselni. Így a gyakorló órákon egészen sok rétűen van lehetőség edzeni magunkat, amit meg is teszünk, hiszen: “kis szenvedés a jógaszőnyegen, nagy szenvedésektől óv meg az életben.”
A nehézségek mellett azonban számos előnnyel találkozhatnak az elszántak, akik kipróbálják a Yin Yogát:
  • mobilissá válnak az ízületek
  • lazul a csípő, deréktáj területe
  • megindul az ízületekben az ízületi folyadék termelődése
  • fokozódik az izmok rugalmassága
  • rugalmasabbá válik az izmokat körülvevő izompólya
  • oldódnak a stressz által létrehozott tünetek és a szorongás
  • mély relaxációs élmény alakul ki
  • könnyűvé válik a meditációs ülés
  • nagyobb állóképességre teszünk szert az aktívabb gyakorlatokban
  • fokozódik, könnyebbé válik és kiegyensúlyozódik az energia áramlás a testben.
  • önismereti út
Egy óra természetesen nincs szabályokhoz kötve, szerencsére a tanárnak mindig meg van az a lehetősége, hogy figyelembe véve a gyakorlók éppen aktuális állapotát, olyan gyakorlatsort állítson össze, ami számukra, akkor és ott éppen megfelelő. Az általam vezetett Yin yoga foglalkozások számos restoratív pozícióval egészülnek ki, melyek sajátossága, hogy különböző kiegészítőkkel, alátámasztásokkal érjük el, hogy a test fájdalom mentesen, mégis hatékonyan a lehető legintenzívebben ellazult pozícióba kerüljön. De találkozhatsz egyéb taoista gyakorlatokkal is, amelyek könnyen elvégezhető, otthoni gyakorlásra is alkalmas technikákból állnak.

Napüdvözlet–újra és újra

A hétvégén az oktatóképzésen tanítottam a Napüdvözlet sorozatról. Az egyik kedvenc témám, folyamatosan igyekszem bővíteni benne a tudásomat. Bármilyen hosszúságú programot is tartok, mindig van valami, ami mégis kimarad, mert más aspektusok, más vonatkozások szólnak az éppen ott ülőknek, megint más másoknak. Ez alkalommal nem kevés energia szabadult fel az órán. Könnyek és érzelmek jelentek meg. Számomra mindig érdekes megfigyelés tárgya az éppen előttem ülő csoport dinamikája, amelyet nem csak a téma, az elhangzottak, vagy az éppen fizikailag megélt folyamatok alkotnak, hanem valami szemmel láthatatlan erő munkája is, amit csak érezni tudunk. Ez az, amit néha nevetésben, néha könnyekben élünk meg a gyakorlásokon.

A belső folyamat, ami felszínre került most a csoportban az a változás volt. Látszólag semmi köze nincs a témához, pedig nagyon is…

Mikor a Napüdvözletet végezzük, akkor a Nap útját kísérjük az égen. Bár általában azt mondják, hogy a Napüdvözletet reggel, a hajnali órákban szokás végezni, vannak hagyományok, melyek úgy tartják, mivel a Nap útjának kísérésén van a lényeg, így a fő napszakokban is elvégzik az üdvözlő sort a sadhakák.
A hajnal időszaka Brahma ideje, a nappal Vishnu tere, az éj pedig Shíva istenségnek az időszaka, amikor energiái megnyilvánulnak az anyagi síkon.Így követi egymást a keletkezés, létezés és az elmúlás. Világunkban ennek a folyamatnak minden alá van vetve, ami a létezésbe lépett, vagy megnyilvánult benne. Ezeknek a szakaszoknak az egymásutánisága és a Nap folyamatos haladása jelzi az emberek számára az idő múlását. A folyamatos haladást, változást, a dolgok alakulását.

Ebben a tekintetben egy igen fontos tanításához érkezünk a Napüdvözletnek, mégpedig ahhoz, hogy megtanuljunk részei lenni a változás folyamatainak, ne csak elszenvedői. Megtanulhatjuk befogadni a változásokat, anélkül, hogy az ellenállás szenvedést okozna bennünk. Arról már sokat írtam a Vinyasa Flow kapcsán, hogy miként alakítja bennünk a változáshoz való viszonyulást, vagy a változás és változtatás képességét az áramlásban végzett gyakorlás, amilyen a Napüdvözlet is.

Ami tegnap felmerült a csoportban ezzel kapcsolatban, az az volt, hogy miért ilyen nehéz lecke ez, hogyan lenne helyes a bennünk lévő elkeseredéshez hozzáállni? Gondoltam írok erről…

Az igazi, maradandó változás mindig nagy fájdalommal jár. Minden változás krízis. Minél nagyobb a krízis, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy a dolgok vagy az egyik vagy a másik irányba változni fognak. Egy krízis megélése után, többé már semmi sem lesz ugyanolyan. Na de, ha változni, vagy változtatni akarunk, akkor feltehetőleg nem is akarjuk, hogy a dolgok ugyan úgy menjenek tovább, ahogy addig. Amikor önként adjuk át magunkat a változásnak, az mindig könnyebb. Ha a változás azonban szükséges, akkor az élet mindenképpen megteremti azt a helyzetet, létrehozza azt az eseményt, mai változást fog generálni. Az utóbbi  nehezebb, hiszen sokkal nagyobb szenvedéssel jár, ha valamit elvesznek tőlünk, mint amikor önként adjuk át. Ha már benne vagyunk ebben a folyamatban, akkor két lehetőségünk van: szenvedünk, vagy élünk az alkalommal.

Van, hogy az életben egyszer csak minden megváltozik körülöttünk. A jól megszokott sémák és formák felbomlanak. Ilyenkor egy pillanatra elveszíthetjük a biztonságérzetünket, tájékozódásunkat és a világ zorddá, hideggé és üressé változik. Jó ilyenkor nem sokáig benne maradni az önsajnálat állapotában, ami teljesen természetes módon jelenik meg bennünk. Azonban minél inkább belemerülünk, annál inkább belemerülünk saját belső poklunkba, amit a változásnak való ellenállásból származó szenvedés és fájdalom szül. Mindez csupán ragaszkodás a megszokotthoz. Ennek az állapotnak azonban nagyon fontos szerepe van. Szükséges megélni a fájdalmat. Felesleges letagadni magunknak, hogy fáj. El kell fogadni, meg kell engedni magunknak, egyedül az nem mindegy meddig és milyen mértékben. Mindez része a folyamatnak.

Amikor elmúlik a fájdalomnak az ideje, akkor viszont minél előbb el kell kezdeni építkezni. El kell kezdeni tudatosan feldogozni, hogy mi is történt most. Mi változott, miért. Hogyan alakult így ez a helyzet. Mi változott meg bennem? Hogyan tudom ezt konstruktívan felhasználni a további életvezetésemben.

Azok, akik jógával foglalkoznak, vagy jógikus életszemlélettel, önismereti eszközökkel rendelkeznek, hamar felismerik, hogy a látszólag negatívnak tűnő helyzetek rejtik a legnagyobb tanításokat. Ráadásul, legalábbis számomra sokszor bebizonyosodott már, hogy egy negatívnak tűnő helyzet, sokszor utólag áldásnak, vagy szerencsének bizonyul. A dolgokat pozitívan vagy negatívan értékelni azért nincs értelme, mert egyrészt mindig szubjektív véleményt tudunk csak alkotni, másrészt pedig a világban sokkal nagyobb erők munkálnak annál, mint amit a magunk emberi szintjén képesek vagyunk befogadni.

Szóval, dönthetsz. Sajnálod magad és ellenállsz a változásnak, vagy felállsz és megtanulod a leckét, amit az élet kínál számodra. Amikor krízis történik az életben, az mindig lehetőség új irányokra, új szemléletre, új lehetőségekre. Kérdés, hogy nyitott vagy e és készen állsz e elfogadni azt, amit az élet kínál.
Visszatérve a Napüdvözlet tanítására. A lényeg mindössze egyetlen szó: a hajnal… a nappal… az éjjel… mind elmúlik… és követi valami, ami nem jobb, nem rosszabb, csak más, új, de önmagában szép és tökéletes. Bármi is adódik az életedben, akár jó, akár rossz, ne felejtsd el ezt a szót: “elmúlik”, mert mindig segít megőrizni belső egyensúlyod.

2013. március 15., péntek

Bhujang asana–a kobra póz

A jóga ászanákat sokféleképpen csoportosíthatjuk. Erősítő és nyújtó gyakorlatok, álló, ülő, fekvő testhelyzetek, nyitó, csavaró, hátra- vagy előre hajlító pozíciók. Egy másik megközelítésben pedig megkülönböztethetünk olyan tartásokat, amelyek növényeket, állatokat, hősöket és bölcseket, sőt istenségeket, vagy isteni lényeket formáznak meg.
Mindez a fizikai hatásokon túl, lehetőséget ad arra, hogy a körforgásban megnyilvánuló különböző létformákat tapasztaljunk meg a gyakorlás során. A fa pozíció, mint az egyik növényhez kapcsolódó gyakorlat magának a létnek az aspektusait hordozza magában. A térben való kiterjedés, a térhez való viszonyulás és stabilitás, az egyéniség és egység tapasztalásának lehetőségei is megjelennek benne. Az állatvilágból megjelenő gyakorlatok az ösztönökkel való munkában segítenek. Ahogy aztán haladunk az emberi létformák felé a tudatosság egyéb területei kapcsolódnak be a munkába. Nem mintha, addig nem lettek volna jelen…. Mégis, ha a játék kedvéért egy kicsit más szemszögből nézzük a gyakorlatokat, akkor az emberi psziché különböző szintjeit tudjuk megérinteni és formálni.
Az ászanákban működő energiák megidéznek különböző minőségeket, erőket s ezeket lehetséges tudatosan alkalmazni.
Azoknak a gyakorlatoknak a formái, amelyekkel a jógaórán is találkozunk, a természet megfigyelésén alapulnak. Nem csak a fantázia műve az, hogy egy-egy pozícióba milyen formát vetítünk bele. Nagyon is fontos szerepe van. Ha értelmezni akarjuk, akkor persze nem az anyagi formához szükséges ragaszkodnunk. Szemléletet kell váltani és arra kell összpontosítani a figyelmet, milyen energia, milyen bennünk finoman megbúvó aspektussal dolgozunk éppen. A jógában minden lehetőséget meg lehet találni a fejlődésre és önismeretre. Miért ne lehetne ilyen játékot vinni bele?


Példának okáért, itt van a Bhujangasana – a kobra póz. Mindannyian ismeritek ezt a gyakorlatot. Mint, a legtöbb pozíciónak, ennek is van mitológiai háttere:

A kobra, vagy kígyó az egyik legfélelmetesebb teremtmény, mely a legtöbb emberből zsigeri taszítást ébreszt. Archaikus lény, s a hozzá kapcsolódó érzelmeink mélyen az emberi tudattalanban húzódnak. Alattomos, gonosz, ellenséges lénynek tartják a legtöbb kultúrában. A kígyó azonban egy kettős természetű állat. Mérgével képes pusztítani, de gyógyítani is.

Ha a jóga szemszögével kezdünk foglalkozni vele, láthatjuk, hogy a kígyó a jógik barátja. Ha ránézünk Shíva ábrázolásaira, aligha találunk olyat, mely nélkülözné az istenség nyakát ékszerként körbefonó kígyót.
Shíva és a kígyó összekapcsolódása abból adódik, hogy mint pusztító istenség az érzelmek közül a félelmek, leginkább a halálfélelem kapcsolódik hozzá. A kígyó erőteljes szimbóluma annak, hogy a spirituális úton haladva egyre inkább képesekké válunk uralni félelmeinket, amelyek megakadályoznak a fejlődésben. Ezeknek a félelmeknek a feladása nem elmenekülést jelent a félelmetes helyzetek, tapasztalatok, szembesülések vagy felismerések elől, hanem megpróbáljuk a sötétben utánunk lopódzó kígyót jobban szemügyre venni és a régi bevált példával élve felfedezni, hogy nem más, mint egy kötéldarab.

Ganesha is kapcsolatban áll a kígyóval. Az elefánt fejű istenség Shíva fia, persze megnyilvánulásának módjáról több, egymásnak ellentmondó mitológiai történet is ismert. Ebben az elgondolásban Ganesha apja nyomdokaiban lépked. Derekán viseli a kobrát, s nem csak nagy hasának megtartása érdekében, vagy hogy hódolatát fejezze ki, hanem szimbólumaként annak, hogy a félelmek uralásának mesterévé válik.

Ha legközelebb a Bhujangasana pozícióban időzől, próbálj átlényegülni és ne csak a gyakorlat fizikai aspektusaira összpontosíts. Vizsgáld meg, hogy a kígyó bőrébe bújva milyen érzelmek jelennek meg. Add át magad annak a megtapasztalásnak, amelyek a kígyó által, vagy a kígyót szemlélve megjelennek benned.
Egy következő bejegyzésben a Kígyót, mint a Kundalini energia szimbólumát vizsgáljuk majd.

Addig is egy mantra, amely abban van a segítségünkre, hogy túllépjünk a félelmeken:

ASATO MA SADGAMAYA
(Vezess bennünket a káprázatból a valóságba)
TAMASO MA JYOTIR GAMAYA
(A sötétségből a fényre)
MRTYOR MA AMRTAM GAMAYA
(A halálból a halhatatlanságba)
OM SHANTI SHANTI SHANTI

2013. március 8., péntek

Ászana korrekció

Bár maga a vinyasa flow, magából a stílus sajátosságaiból adódóan, kevés korrekcióra ad lehetőséget, az ászanák következetes kiigazítása elengedhetetlen a fejlődéshez. Mivel nagyon szeretem a szép ‘assist”-okat, néha az áramlás rovására kell azokat használnom az órákon. Néhány gondolat erről:

1. Az óra éppen arra való, hogy a tanár megmutassa a pozíciókban a szükséges módosításokat, hogy a gyakorló adottságaihoz mérten, relatív tökéletes legyen a testtartás. Célja, hogy a gyakorló megérezze a különbséget a korrigálatlan és korrigált helyzetben kialakuló érzetek és a légzés áramlásának alakulásai között. Ennek a fajta igazításnak azonban akkor van valódi értéke, ha a gyakorló rendelkezik olyan testtudatossággal, hogy egy újbóli pozíció felvételt követően is fel tudja a korrekció alapján építeni a testhelyzeteket, csupán a belső érzékelésére támaszkodva.

images (21)

2. A kitartó gyakorlás során mindenki megtapasztal bizonyos elakadásokat. Amikor bár gyakorlunk-gyakorlunk mégis, mintha nem fejlődnénk tovább. Ezekben az esetekben, amellett, hogy ennek a tapasztalásnak egyéb vonatkozásai vannak, csupán a test szempontjából vizsgálva a helyzetet, szintén nagy segítséget jelentenek, a hosszasan megtartott korrekciók. Nagy segítséget jelentenek abban, hogy átbillentsék a testet a határokon. Bár az ilyen esetekben fokozott figyelemmel és gondossággal kell a javításokat elvégezni és érdemes egyéb szempontokból is kielemezni az elakadt terület üzeneteit.

3. A kevésbé tudatos gyakorlók számára természetesen jó rávezetés és segítség a határok felfedezésére az ászanák javítása. Pontosan meg lehet vele mutatni, hogy minek is kellene történni a testben, hogyan kellene mozdulni, használni, megtartani. De a kezdő gyakorlók esetében sokszor inkább a sérülések elkerülése hosszú- és rövid távon a cél.

4. Tény, hogy az ászanák akkor tudják kifejteni maximális hatásukat, ha az adott testhez és állapothoz mérten tökéletesen, vagy legalábbis megközelítőleg tökéletesen vannak felépítve. Ha törések és zárakat alakítunk ki, és itt most nem a bandhákat értem a zárak alatt, akkor az energia nem tud megfelelően áramlani. Persze ilyenkor a fizikai test folyamatai és áramlásai is blokkoltak. Mivel minden mindennel összefügg, egyértelmű, hogy az ászana az ilyen esetekben elveszíti lényegét, fizikai, energetikai és mentális szinten is. Korrekciókkal, javításokkal elkerülhetjük ezt, vagy legalábbis csökkenthetjük mértékét az “értékvesztésnek”.

Végeredményben azt gondolom, hogy a korrekciók szükségesek, de nem válhatunk függővé tőlük. Nem hagyatkozhatunk állandóan a tanár korrigálására, hiszen akkor nem fejlődik sem a tudatosság, sem a belső érzékelés. A javítások jó eszközök, de alapvetően nem feltétlen célravezető lépten nyomon alkalmazni őket, hiszen az önálló gyakorlás, a figyelem és tudatosság rovására mehet.

A jógában arra törekszünk, hogy a belső érzékelésre támaszkodva tudjuk felépíteni pontosan a pozíciókat. Tanári segítség, tükör, vagy önmagunk szemmel való pásztázása nélkül. Ez nem csak a testtartások szempontjából fontos folyamata a gyakorlásnak, a fejlődés számos lépcsőfokával van összefüggésben, mintegy előfeltételként.

images (20)

A korrekcióknak van egy mentális hatása is. Ha valaki minden alkalommal ki van javítva, előfordulhat, hogy egyszerűen ellustul, mivel megszokja, hogy a tanár mindjárt érkezik és majd úgy is kijavítja. Ez a fajta hozzáállás egyrészt függőséget alakít ki és gátolja az önálló gyakorlást, fejlődést és az ez által érzett élményt, másrészt pedig arra tanítja meg a gyakorlót, hogy mankókra támaszkodjon. Kicsit ilyen amikor valaki állandóan eszközökkel gyakorol… heveder és tégla nélkül pedig nem érzi biztonságban magát a jógaszőnyegen.

Visszatérve… Sokféleképpen javíthatunk ászanát. A korrekció módjai lehet az, hogy éppen csak egy ujjal érintve javítunk. Általában ilyenkor az érintés nem feltétlen a javítandó területen érkezik, mégis annak hatására automatikusan korrigál a test a határaihoz képest.

Lehet konkrét, célzott korrekciókat is végrehajtani, amikor az adott testrészt manipuláljuk.

Szerintem az a legszebb, ahogy Vidya a tanárom is tanította nekünk, hogy próbáljuk a korrekciókat ászanákban végrehajtani. Amennyire ez lehetséges persze. Tény, hogy nagyon szép egy másik ember ászanáját, ászanában javítani és energetikailag is más eredménye, hatása van, nem szólva az esztétikáról és harmóniáról.

Erre épül a páros jóga is, hiszen az együtt végzett gyakorlatokban folyamatos segítséget és visszajelzést tudunk adni a másiknak a gyengeségeiről, vagy hiányosságairól. Így alkalom nyílik a javításra. Emellett az ászanákban létrehozott kontaktusnak persze egyéb jelentősége is van, de ez most nem tárgya ennek a bejegyzésnek.

Érdemes a gyakorlás módját és az eszközök használatának mértékét úgy megválasztani, hogy az valóban segítő eszköz legyen és ne kössék meg a gyakorlót. Mindezek eszközök a jóga felszabaduláshoz és szabadsághoz vezető útján és a kellő időben majd el kell engedni őket, ahogy egyszer talán majd magát a jógát is elengedjük, hiszen az sem egyéb, mint eszköz. Tutaj, mely a túlsó partra visz. És amint nincs rá szükség, elengedve a ragaszkodást, tovább lépünk minden kötöttség és ellenállás nélkül.