2014. június 20., péntek

Függőség és jóga

Hamar tudatosul mindenkiben, aki jóga gyakorlásra adja a fejét, hogy sokkal több történik a gyakorlatok végzése közben, mint a test tornáztatása. Azok is, akik nem szeretnék a jóga elméleti tudásának, filozófiájának súlyát magukra venni, beszámolnak olyan tapasztalatokról, amelyek arról adnak bizonyosságot, hogy a jóga hatására a testben áramló energia minősége, áramlása, irányultsága nagy mértékben megváltozik. A legfinomabb és legintenzívebb órák hatására egyaránt érzünk egyfajta "más állapotot", a gyakorlás befejeztével. Emelkedettség, öröm érzet, nyitottság, szeretet, béke... talán nem túlzás azt mondani, hogy akár az eufória egy bizonyos fajtáját élhetjük át. Sokan azt mondják ezért az állapotért éri meg igazán jógázni, s ez sarkallja őket arra, hogy újra és újra ráálljanak a jógaszőnyegre... Energiáinknak az ilyen irányú változásai nem csak testi működésünket alakítják, változtatják, befolyásolják, de módosult tudatállapotot is jelentenek. Ennek megtapasztalása azonban hordoz némi veszélyt, ellentmondást és paradoxont a jóga vonatkozásában. 

Addiktológiával sokat foglalkoztam. Érintett voltam benne és érdekelt, hogy mi-miért-hogyan történik nem csak lelki, vagy pszichés szinten, hanem genetikai, agyi-, biológiai szempontból a függőségre való hajlam, a függőség kialakulása, fennállása, működése, és leküzdése tekintetében. 

Nem csak a dohányzók, alkoholisták, drogosok alkotják a társadalom függő rétegét, vagy a szex-, a pénz-, a gyűjtögetés-, szerencsejáték, vagy akár a párkapcsolatok, a társfüggőség, vagy épp a munka rabjai. Függők lehetünk a szeretet érzésétől, a jó ételek fogyasztásától, de bármilyen hétköznapi dologgal kapcsolatban megélhetjük. Ha jobban megnézzük, szinte minden embernek van valamilyen addikciója. Olyan dolgoktól válunk függővé, amely jelentőséggel bírnak életünkben, s amelyek erőteljes érzelmi élményt idéznek elő. Sokszor függővé tesszük hangulatunkat, működőképességünket a napi kávéadag elfogyasztásától, a cukortól, vagy édesség fogyasztásunktól, kényszeres diétáktól, vagy épp a jógagyakorlásától.

Ha megnézzük ezeket a függőséget okozó szereket, tevékenységeket, amelyek felsorolásra kerültek, láthatjuk, hogy van bennük közös. Örömérzetet, a teljesség-, kiteljesedés élményét adják és energiát mozgósítanak, adrenalin löketet tolnak az agyba. Ez az az adrenalin löket, amiért a hegymászók a csúcsokat támadják, amiért az extrém sportolók életüket kockáztatják. Annak érzetét keltő hormon, mely az ember élő, elevenségének élményét a legmagasabb szintekig fokozza. Emellett jelentős a jutalmazás, a sikerélmény, a gátlások és kontrollok, a határok átlépésének megélése. 

Visszatérve a jógára... A gyakorlás során akár a gyakorlatok, akár a mentális technikák hatására megtapasztalhatunk olyan állapotokat, amelyek az arra pillanatnyilag, vagy általában hajlamos embereket rabul ejthetik. Jógázni és a jóga világában elmerülni egyszerre lehet menekülési útvonal a realitás, a világ történései, élethelyzetek, problémák, gondok és önmagunk elől és kiút is egyben. Gyakorlunk, magunkba zárkózunk, kizárjuk a világot, elszigetelődünk, mindezt a nagyon impozáns "elhivatott gyakorló" jelmezében. Érdemes észrevenni, ha megváltozik a gyakorlásunk irányultsága és helytelen szándék vezet.  

Van egy másik oldala is azonban a függőségnek, amikor nem arról van szó, hogy menekülünk valami elől, csupán a gyakorlás hatására lezajló agyi kémiai folyamatok hatásától és érzeteitől válunk függővé. (Persze nem kisebb mértékben veszélyes.) Valóság, hogy a jógától, vagy a mozgástól általában, be lehet tépni, akár a drogoktól... gondoljunk csak a jóga mellett a transztáncokra, dervisek folyamatos forgására vagy a futás monotóniájában megtapasztalt tudatállapotra. A jógában ezek a tapasztalások a gyakorlás felépítésével hozhatók összefüggésbe. Egy energetikailag jól felépített óra után talán nem marad extrém euforikus állapot, s a gyakorlók nem válnak függővé az óra vezető tanártól, viszont közelebb lépnek a kiegyensúlyozottsághoz, harmóniához és teljességhez. Amennyiben azonban nem megfelelően vezetjük el a felfokozott energiákat, nem transzformáljuk azokat, nem földeljük le azokat, a fejlődést és a felszabadulást, magának a jóga végső céljának elérését nem szolgáló állapotok uralkodhatnak el rajtunk. 

Azért jógázunk, hogy megszabaduljunk kötelékeinktől, korlátainktól. Mondhatni tragikomikus helyzet, amikor éppen a szabadságunk kulcsa válik ördöglakattá kezünkben. A jóga eszköz. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Nem szabad a mindennapokban megtámasztó mankóként tekinteni rá. És nem szabad a gyakorlásban megélt tapasztalatokat és élményeket önmagunkon kívül helyezve a jóga technikáinak tulajdonítani. Ha így teszünk, függővé válunk magától az eszköztől, ami jelen esetben a jóga, ami inkább arra ad lehetőséget, hogy belső erőinket, készségeinket és képességeinket térképezzük fel, és használjuk megfelelően az életünkben.

De vajon kívülről meg lehet e különböztetni a szenvedélyt a függőségtől... egy napon lehet e említeni a szenvedélyes jógagyakorlót és a szélsőséges jógagyakorlót, a szenvedélyes borkedvelőt és az alkoholistát, az elhivatott munkavégzőt és a munka rabját. Aligha. Persze igaz az is, hogy mindannyian rendelkezünk függőségekkel. Talán nem minden függőség számolható fel és van különbség negatív, romboló és motiváló, alkotó függőség között. Emberi természetünknek ezt a fajta vonatkozását megélhetjük építő tevékenységben is. Mindenképpen megkülönbözteti a függőség pozitív és negatív irányultságait az örömmel végzett, vagy kényszeresen végzett tevékenység élménye. Szükséges felismerni magunkban, hogy hajlamosak vagyunk e arra, hogy függővé váljunk, szenvedélyünk fogságba ejtsen bennünket, hiszen csak így kerülhetjük el, hogy tévútra jussunk igyekezetünkben. 

Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona című könyvében, amelyben a függőségek miértjeit, vonatkozásait, mélységeit kutatja így ír erről: 

"Azok az emberek fogékonyak a függőségek iránt, akik állandó szükségét érzik annak, hogy az elméjükben vagy a testükben külső forrásból idézzenek elő emocionális vagy fizikai komfortérzést. A szükséglet az önszabályozás hibájából ered: abból ha valaki nem képes magában többé-kevésbé stabil emocionális légkört teremteni vagy fenntartani."

"Takarózhatnék azzal, hogy amit magamnál addikciónak nevezek - legalábbis ami a munkámat illeti -, azzal másoknak jót teszek. Ez azonban még akkor sem lenne jó magyarázat vagy igazolás a függőségeimre, ha igaz lenne. Kétségtelen, hogy sok jót is tettem életemben, de úgy is megtehettem volna, ha a jó cselekedetekre nem a függőségeim motiváltak volna. Nem létezik jó addikció! Mindent meg lehet tenni úgy is, hogy nem fertőzzük be a függőségek miazmájával. Minden egyes addikciónak - még ha kívülről jóindulatúnak, sőt értékelendőnek is látszik - megvan a maga ára."




2014. június 19., csütörtök

Nők jógája

Számomra a jóga gyakorlása egy folyamatos utazást jelent. Az évek során egyre mélyebbre hatolok önmagamban és lényem egyre mélyebb rétegeit térképezem fel. Annak az elmúlt 10 évnek, amióta gyakorlom, meghatározó része volt a hatha jóga, mely tradicionális gyakorlási formának ismerhető el, s amely minden irányzat, rendszer, módszer alapja. Visszatekintve úgy látom, hogy a hatha egy nagyon precíz, szabályokat hordozó és bizonyos tekintetben férfias energiákkal dolgozó és azokat élesztő gyakorlási forma. Talán ezért is volt egy pillanat az életemben, hogy azokat a fajta kereteket, szögletes mozdulatokat, statikusságot, meghatározott lépcsőfokokat sem a testem sem a lelkem nem tudta egy ponton túl megfelelően befogadni és integrálni. A nőiségemből fakadó változékonyság, lágyság, ciklikusság sokszor meghasonlott a hatha jóga gyakorlataival és aszketikus jellegével. Éreztem, hogy életem áramlása nem mindig harmonizál a gyakorlatokkal, egyre több változtatást eszközöltem a megszokott napi gyakorlási rutinomban, hiszen nem minden pillanatban volt érvényes, vagy alkalmas a megszokott recept arra, hogy dolgozzam a bennem zajló folyamatokkal. Megfigyeltem, hogy a ciklusom különböző szakaszaiban mást kíván a testem, a lelkem és mentálisan is másra vagyok nyitott, másra vagyok befogadó, de leginkább más-más jellegek támogatják a bennem zajló biológiai és érzelmi hullámzásokat. Olyan mozdulatokat kíván a testem, amelyek egy sima hatha gyakorlásba nem beilleszthetők. 

Megfogalmazódott bennem a kérdés és sokat gondolkodtam rajta, hogy fizikai és energetikai szempontból vajon össze lehet e mosni a férfiak és a nők gyakorlásának módját és eszközeit. Lehetséges e egy nő számára az a fajta gyakorlás, vagy gyakorlási rend, amelyeket a férfiak végeznek és biztos e az, hogy egyazon lépcsőfokok és módszerek alkalmazása érvényes a nőkre is, de legfőképpen szükségesek e számunkra. 

A hatha jóga a statikusságával és jól érzékelhető kereteivel számomra nem adta meg azt a szabadságot, amire a lelkem vágyott. Nem fejezte ki, nem jelenítette meg a nőiségemből fakadó igényeimet. Nem engedte meg olyan módon a lágyságot és az áramlást, ami túlmutat a különböző ászana technikákon és a fizikai kivitelezésen. Egyre inkább erőfeszítést igényeltek a gyakorlásaim, amelyek sokszor kötelező jelleget kezdtek ölteni. Úgy éreztem alá kell rendelnem magam a jóga gyakorlásnak, pedig a helyes fordítva lenne, ha a jóga rendelődne alá éppen aktuális szükségleteimnek. 

Alapvetően, legalábbis a tapasztalataim szerint két típusú jógát különböztetek meg. A statikus, férfias minőségeket képviselő hatha-, vagy akár ashtanga jógát, utóbbi különösen harcos jellegű energiákat mozgatott meg bennem, illetve a áramlás elemeket hordozó, női minőségeket megjelenítő, megengedő, kreatív és változékony flow, amely mára hitvallásommá vált. 

Nyitottságával és megengedésével olyan minőségek megtapasztalását teszi lehetővé, amelyek erősítik a nőiség megélését. Sokkal mélyebben, teljesebb önátadásban tudtam végezni a gyakorlásaimat, amikor játékosan, az intuícióimra figyelve, testem jelzéseinek megfelelően végeztem azokat, s nem minden nap ugyanazt a sorozatot, vagy éppen statikus formát kényszerítettem magamra. Egyúttal láthatóan másképpen hatott a testemre és a női vonalak finomságait inkább kiemelte és tovább fokozta, mint sem tömbösítve, szilárdítva, szikár, kemény, férfias izmokkal fedte volna el. 

Férfiak és nők más és más indíttatásból kezdenek el jógázni. Megfigyeltem, hogy a férfiak inkább az erőfeszítést keresik sokszor, a logikusan felépített sorozatokban érzik jól magukat, izomerővel dolgoznak és, bár természetesen vannak kivételek, de hajlamosabbak a fizikai szinten maradni a gyakorlásaik során. Inkább érteni akarják a jóga hatásait, míg a nők elfogadásra, megengedésre vágynak és sokkal inkább érzik és igénylik a finomabb folyamatokat. Másképpen használják a jóga eszközeit. 

Mikor nők jönnek össze gyakorolni, annak csak látszólagos, felszíni  fodrozódása a testgyakorlatok végzése. Mélyen, belül dolgozunk magunkban, így sokkal többször fordulnak elő érzelmi felszínre törések, megnyílások, blokk oldások, felismerések a jóga ászanák tükrében, mint a férfiak részéről. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy férfivel nem történik semmi mélyen belül egy jógagyakorlás hatására, de az mindenképpen elismerhető, hogy mást keresünk és mást találunk a jógában, hiszen magunk is különbözünk, férfiak és nők egymástól, így más hatásokkal, más fajta megélésekkel találkozunk. 

Egyre inkább hajlok arra, hogy külön válasszam a nők és a férfiak gyakorlását. Természetünknél fogva más igények és lehetőségek merülnek fel bennünk a jóga irányába. Míg egy férfinak szüksége van a különböző technikákra és módszerekre, addig egy nő sok mindent, például a kontemplációs vagy meditációs gyakorlatokban képes ösztönösen megvalósítani. Egy nő rá tud érezni a belemerülés folyamatára, míg a férfi az értelmen keresztül közelíti meg célját. Ebből kifolyólag is más, eltérő útmutatás szükséges a női- és a férfi gyakorlók számára, ahogy más instrukciókat, sugallatokat, iránymutatást kíván meg a női, mint a férfi életvezetés. 

Összegezve az elmúlt 3 év aktív flow gyakorlását úgy érzem, támogatást találtam ebben a fajta gyakorlásban a hajlékonyság - hajlandóság, simulékonyság, önmagam-, vagy mások elfogadásának területén, ahogy a megengedés, könnyedség és lágysághoz kapcsolódó érzéseim és tulajdonságaim is sokat változtak. Megtanított az ösztönökre, az intuícióra figyelni és hagyni vezetni magam általuk. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy a statikusság kizárólag férfiaknak, a flow kizárólag nőknek szól. Mindkét minőségnek megvan a létjogosultsága a különböző életszakaszokban, élethelyzetekben, de akár a női ciklus során is. És természetesen nem felejthetjük el, hogy a nőkben is vannak férfi minőségek és aspektusok, ahogyan a férfiakban is jelen vannak női minőségek és aspektusok, amelyek megélésre, kibontakoztatásra várnak. Csupán arról van szó, hogy általánosságban, legalábbis a saját megfigyelésem szerint, az áramlás gyakorlatok jobban idomulnak a nők szükségleteihez és természetéhez. Olyan témákat képes feltárni a gyakorlás során, amely a belső erők, a női erők, képességek és készségek megélését segítik, s kibontakoztatásukat támogatják. Nem beszélve arról, hogy a ciklus különböző szakaszaiban megélt belső állapotok is hangot kapnak és kifejezésre jutnak általa. 

Igaz, mindenki egyedi indíttatásból kezd jógázni. Vannak, akik fizikai, testfejlesztési és egészségmegőrző hatásai miatt látogatják a jógaórákat, mások belső útként tekintenek rá, vannak akik az önismeret, önkifejezés eszközét látják benne, megint mások és bízom abban egyre többen lesznek, aki mindezeket egyszerre keresik ebben az alkalmazkodás és megengedés legmagasabb fokait megvalósító ősi rendszerben, mely történelmét tekintve is sok-sok női jelleget hordoz.