Szétnézve magunk körül a világban láthatjuk, hogy minden területen kemény harc folyik a sikerért, az előrejutásért és az érvényesülésért. Rengeteg kihívással kell szembenéznünk nap mint nap, ami nem engedi meg a bizonytalanságot, a gyengeséget és elcsüggedést, sokszor még a hibákat sem, mert akkor máris van valaki, aki gyorsabb, ügyesebb, jobb, s magabiztosságával, határozottságával fölénk kerekedik. Ez az állandó vetélkedés sokszor nem inspirálja az embereket, hogy jobbak legyenek, találékonyabbak, kreatívabbak abban, amit csinálnak, hanem a félelmeik felerősödése miatt a szívük haraggal, gyűlölettel és mindenféle sötét érzéssel telik meg, ami aztán kisebbségi érzésekbe, irigységbe és rosszindulatba, majd a depresszió mocsarába húzza őket. Pedig ez lehetne másképp!
Észrevehetjük, hogy más fajta érdekek és értékek kerülnek előtérbe, mint amelyeket szívünk diktálna. Ezt vagy elfogadjuk, vagy ha nem szeretnénk, akkor magunkban kell olyan változást elindítani, ami majd a világot is képes lesz körülöttünk változásra bírni. A cél nem a fejet hajtás és belekeseredés a nehézségekbe, hanem mindenképpen a felemelkedés, vagy a felülemelkedés a megváltoztathatatlanon, hogy az ne gyűrjön maga alá, és ne vegye el a lehetőségét a boldog, kiegyensúlyozott és harmonikus életnek. Csak kevesen tehetik meg, hogy kilépnek ebből a mókuskerékből és hátat fordítanak a társadalmi elvárásoknak, a piac diktálta tempónak és a magas munkahelyi követelményeknek. A többieknek nincs más választásuk, mint felvértezni testüket, szívüket és elméjüket, hogy még a sokszor extrém körülmények között is megállva helyüket, könnyedén és stressz mentesen legyenek képesek erőszak nélkül érvényesülni, megőrizve elméjük és lelkük tisztaságát, s a nem-ártás elvét.
A jóga testgyakorlatai nem csak fizikai szinten hatnak. A pontos kivitelezés által tulajdonképpen különböző mentális kódokat hozunk létre, s ezekkel képesek vagyunk hangolni az idegrendszert és mentálisan az éppen szükséges tudatállapot kialakulását támogatni. Minden, amire szükségünk van az életben, megjelenik a jógaszőnyegen is. Erős lábakon kell, hogy álljunk, stabilan és magabiztosan, hogy akármilyen váratlan helyzet, ne billentsen ki bennünket az egyensúlyunkból. Fontos, hogy az ilyen történésekkel szemben mindig nyitottak maradjunk, ne zárkózzunk be, ne húzzuk be a nyakunkat félelmünkben, védve magunkat a lehetséges külső támadásoktól. Határozottan kell nyúlnunk azok után a dolgok után, amelyeket el akarunk érni, és egy pillanatra sem szabad célunkat szem elől téveszteni. A nehézségeket próbáljuk más szemszögből megvizsgálni, mint ahogy az önsajnálat és az elkeseredés láttatja. Az élet szép, különleges csoda. Lehet a nehézségeket kihívásnak, az állandó versenyt játéknak, a csalódásokat tanításnak, a bukást pedig új lehetőségként felfogni. Csak döntés kérdése. Ez a helyes hozzáállás az életben, de lássuk, hogy nyilvánul meg ez a jógaszőnyegen.
A harcos pózok, ezeket Virabhadrasana I. II. III. IV. V. néven említjük gyakran, fizikai szinten arra hivatottak, hogy megerősítsék a láb izmait, nyitottá tegyék a csípő területét, megnyissák a mellkast, hogy az teljes kapacitásában álljon a légzés rendelkezésére, és erősítsék a karokat is. De képviselik a az elhatározás, tettrekészség, harc különböző fázisait is.
Virabhadra egy hős volt, akit Shíva egyetlen hajtincsből teremtett, hogy bosszút álljon, mikor szerelme olyan megaláztatásban részesült, hogy szégyenében elégette magát a jóga tüzében. Virabhadra megjelenési formája az I. testtartás. Félelmet keltő magabiztossággal, ereje tudatában megjelent, hogy elpusztítsa ellenségeit. A sorozat második fázisában a hős meghatározza a célt, amire a III. fázisban lecsap. Bár tradicionálisan a IV.-V. pozíció nem része a sorozatnak, mégis kifejező a Virabhadrasana IV. a győztes harcost formázó testtartás, ami aztán az alázatosan meghajló harcos követ a Virabhadrasana V. testtartásban. Ez a mindennapi küzdelmek útja is. Elszántság, céltudatosság, határozottság, mely a sikerhez vezet, ám sosem feledkezhetünk meg arról, hogy hálát adjunk eredményeinkért és lemondjunk azok gyümölcsérről.
Mikor ránézünk a Virabhadrasanára, láthatjuk, hogy határozottságot, magabiztosságot, tettrekészséget, éberséget és teljes stabilitást testesít meg. Elemi erő van benne, amely a föld energiájából táplálkozik. Mi másra lenne szükségünk a mindennapokban?
Szilárdan és erős lábakon állva a talajon biztosak lehetünk benne, hogy egész megjelenésük, és kiállásunk önbizalmunkat fogja hirdetni. Megingathatatlan stabilitásunk a föld energiájának megtartó erejét birtokolja.
A teljes tüdőkapacitás kihasználása és a mély, kiegyensúlyozott légzés az élet befogadásnak, a megengedésnek és az elengedésnek a szimbóluma. Teret kap a folyamatos változás és a ciklikusság, amely semmi másra nem tanít, mint, hogy semmi sem állandó, semmi sem maradandó az életünkben. Az életenergia, a prána, a légzés által is áramlik a testben, nem csak bejuttatja, de meg is mozdítja azt belül.
A csípő területe nem csak a nyitottságot és a befogadást szimbolizálja, hanem az életben való előrejutás képességét is. Megmutatja, könnyedén tudjuk e átlépni az akadályokat, ki tudunk e lépni felvett szerepeinkből, és tudunk e nehézség nélkül haladni egyik helyzetből a másikba, magunk mögött hagyva múltunkat anélkül, hogy kicsúszna lábunk alól a talaj.
A karok erejében ott van az elérés képessége. Valóban képes vagy kinyújtani a kezed azokért a dolgokért, amiket el szeretnél érni? Az erős karok képesek a megragadásra és a megtartásra is, hiszen a dolgokat nem csak elérni kell, sokkal több energiát és tudatosságot igényel, hogy meg is tartsuk őket.
Az elme fókusz, az összeszedettség és figyelem egyhegyű állapota az egyik legfontosabb képesség a tudatos életvezetésben. Pontos célmeghatározás, jól megtervezett lépések, eltökélt szándék és lankadatlan éberség biztos kulcsot adnak a sikerhez.
Persze az ászana nem egy álarc. Nem azt jelenti, hogy megtanuljuk szépen kivitelezni a gyakorlatokat és helyes testtartást kialakítva elhazudhatjuk az embereknek, hogy micsoda változáson mentünk keresztül. A figyelem fókuszáltsága, és a mentális jelenlét a gyakorlatokban azért is hangsúlyos, hogy a gyakorlat kifejthesse a tudatra gyakorolt hatását. Ahogy az elején említettem, a gyakorlatok bizonyos energetikai kódokat jelentenek, amelyek képesek hangolni az idegrendszert. Megfigyelheted magadon és másokon is, hogy a különböző testhelyzetek mindig valamilyen lelki állapotot fejeznek ki. Ha kérném, be tudnád mutatni a szomorú, a félős, az elcsüggedt emberek testtartását. Ez a folyamat oda-vissza működik. Nem csak a hangulat határozhatja meg a testtartást, hanem a testtartás is a hangulatot.
A Virabhadrasana felépítése:
Ezt a pozíciót is többféleképpen lehet felvenni, az általam bemutatott is csak egy opció ezek közül, ha jobban megismered a gyakorlatot különböző utakat találsz majd ebbe a helyzetbe.
Tedd próbára a pozíciót és a fenti irányelvek segítségével figyeld meg miként viselkedsz benne, milyen érzeteket és érzéseket ébreszt. Alább a Virabhadra I. pozíció leírását találod, amely a „harcos” többi mozdulatának alapja.
Sarokülésben helyezkedj el a talajon. Belégzéssel lépje előre a bal lábaddal. A lábujjakat terítsd szét a talajon, a talp belső talp élét húzd felfelé. A tenyereken támaszkodj meg a bal lábfej mellett. A tenyerek vállszélességben és a vállak alatt helyezkednek el. Hátul támaszd fel a jobb láb ujjait. Nyújtózz bele a sarkadba és ezzel emeld el a jobb sarkat a talajról. A csípő jobb oldalát úgy pozícionáld, hogy az ne nyíljon ki oldalra azzal, hogy a jobb láb húzza maga után. Folyamatosan dolgozz előre a csípő jobb oldalával és tartsd meg a medence két oldalát egy vonalon. Legyen aktív mindkét lábad. Az elől lévő lábbal a lábujjakból dolgozz hátra, a hátul lévő láb sarkából pedig előre. Figyeld meg, milyen erővonalak jönnek létre a lábakban, hol találkoznak és hol válnak el egymástól?
Majd megtartva lábaid aktivitását billentsd a medencét, előre hozva a szeméremcsontot és lefelé húzva a farkcsontot, nyújtsd meg a törzset a combodon, tárd ki a mellkast és távolítsd a vállakat a fültől, nyújtsd meg a tarkót. A belégzéssel innen emeld fel a törzsed. Hozd a kezeket a térdedre elől addig, amíg a mellkas helyes helyzetét kialakítod. Tartsd aktívan a hasizmokat. A köldöktől emeld felfelé a szegycsont közepét, de az alsó bordákat húzd vissza a gerinc irányába. Nyújtózz felfelé a fejtetővel, ezzel megnyújtva a gerincet. Finom vállkörön át vidd hátra a vállakat és engedd lefelé a lapockákat hátul. Egy következő belégzéssel emeld a karjaidat a fej fölé, használhatsz különböző mudrákat, kéztartásokat, de tradicionálisan ilyenkor a két kar a fül mellett nyújtózik. Engedd vissza a vállakat a fültől, tarts teret közöttük. A karjaidat csavard befelé, közelítsd a két kisujjat egymás irányába. Lélegezz mélyen, kiegyensúlyozottan.
Légy aktív a gyakorlatban, de ne váljon erőlködéssé, vagy megerőltetővé. Belső erővel dolgozz és ne a túlzott akarás vezessen. Az erőszakosan végzett gyakorlás nem könnyedséget és harmóniát, hanem belső feszültséget és erőszakos elmét teremt. Tartózkodj tőle!
Jó gyakorlást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése